Zvonarics György
Sárvár (?), 1600 körül – 1640 (?). Sárvári rektor.
Apja Zvonarics Mihály sárvári szuperintendens volt. 1620. május 28-án iratkozott be a wittenbergi egyetemre testvérével, Istvánnal együtt. A következő évben tért haza, ekkor Sárváron lett iskolamester. 1626 után a Batthyányak szolgálatába állt, és a fiatal Ádámnak lett a nevelője Németújváron. Kis urát a versfaragásra is igyekezett megtanítani, de a fiúnak nem nagyon fűlött a foga a tanuláshoz. A felnőtté vált főúr aztán birtokainak tiszttartójává tette egykori nevelőjét, aki elkísérte Batthyányt Regensburgba 1630-ban. Batthyány 1636 decemberének elején őt és Francsics Pétert jelölte ki, hogy a szalónaki várat átvegye anyjától. Szolgálataiért Velegén (Wilgersdorf) kapott zálogbirtokot, de volt birtoka Hegyfalun is, melyet családja még Nádasdy II. Ferenctől kapott. Ugyanakkor 1639-től Sárváron is birtokolt egy házat és ¼ jobbágytelket, valamint egy 6, illetve egy 8 hold terjedelmű földet az ún. Tótok mezejében is.
Állítólag török fogságban hunyt el 1640-ben.
1626-ban, a csepregi nyomdában jelentette meg Rövid feleletét, egy Péczeli Király Imre komáromi református lelkésszel szembeni vitairatot. (szg)
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 2000.
Koltai András: Batthyány Ádám és könyvtára. Budapest-Szeged, 2002.
Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. Győr, 2012.
Sinkovics István: Sárvár társadalmi, politikai és hadtörténete. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
