Zsolnai (Zsidó) Mihály
Sárvár, 1893. október 30. – Sárvár, 1967. április 28. Építőmester, építési vállalkozó.
Eredeti nevén Zsidónak hívták, apja a hasonnevű vármelléki kőművesmester, anyja Müller Julianna volt. 1914-ben magyarosította nevét Zsolnayra.Az első világháborúban minden harctéren megfordult, Oroszországban, Szerbiában, Romániában és Olaszországban is. Altisztként szerelt le.
Elvégezte a budapesti építőipari technikumot (1921), majd szülővárosában építési vállalkozást nyitott (1926). Sárváron, valamint a környéken több épület kivitelezése is a nevéhez köthető. 1926-27 folyamán ő végezte a Szent László-templom bővítési munkálatait, amelynek során az épület mai formáját elnyerte. Az egykori terveket szem előtt tartva építette meg a polgári iskola (ma a gimnázium) lánypolgári, azaz keleti szárnyát, ezzel U alaprajzúvá változtatva az addigi L alakú tömböt.
1933-ban a rábasömjéni Szent Márk-templom restaurálását végezte, amelyet neoromán stílusban újított meg. Ezeken kívül a kórház főépületének egyik szárnya, ahol a tüdőszűrő intézet működött 1942-től, valamint több városi ház (Kossuth tér 6. szám alatti Friebert-féle ház, Batthyány út 32. és 63., és a Bástya áruház helyén egykor álló Horváth Kálmán cipészmester házát) kötődik a nevéhez. Emellett Alsóságon és Ajkán épített templomot, valamint felújította a vönöcki, felsőszölnöki és a pecöli templomot is.
Elnöke volt a sárvári Iparoskörnek és az Iparos Dalárdának is.
Herczeg Irénnel 1925. január 17-én kötött házasságot, akitől több gyermeke született. Halála után a soproni úti temetőben helyezték örök nyugalomra. (szg)
Irodalom
Urbán László: Templomépítő kortársunk: Zsolnai Mihály. = Sárvári Hírlap. II. évf. 10. szám. 3. o.
