Urbán László
Sárvár, 1922. május 30. – Sárvár, 1996. január 13. Könyvtárigazgató, költő, városbíró.
Édesapja Urbán Lajos cipészmester, a Tanácsköztársaság és a szocialista korszak sárvári vezetője, testvére Ernő, a neves író volt. Sárváron, majd a kőszegi gimnáziumban tanult, 1937-től pedig a szombathelyi premontrei rendi gimnáziumot látogatta. 1940 és 1944 között Budapestre, a Központi Szemináriumba járt. Teológiát hallgatott, de 1946-ban felmentették az egyházi kötelezettségek alól.
Ekkor már Sárvár pénztárosa volt, amely tisztségben 1948-ig maradt, ekkor városbíróvá nevezték ki. Utóbbi tisztségét 1950-ig viselte. E két év alatt alakult meg a Baromfifeldolgozó Vállalat (Barnevál), a Kossuth Termelőszövetkezet, és átadták a forgalomnak a közúti Rába-hidat. Urbán László városbírósága mellett a helyi népi kollégiumot is vezette.
1953-ban került az akkor létrejövő Sárvári Járási Könyvtár (a későbbi Sylvester János Könyvtár) élére. Budapesten elvégezte a könyvtár szakot, 1956-ban diplomázott.
Meghatározó szerepe volt a könyvtár létrehozásában, arculatának kialakításában, valamint abban, hogy 1978-ban az intézmény a felújított várba költözhetett. Szabadidejében verseket, prózai és helytörténeti munkákat, cikkeket írt és publikált. Verseskötete Építsd a hidat! címmel jelent meg. A Honismereti Híradó, a Vasi Szemle, a Dunántúl, a Vas Népe, de még a Nők Lapja is közölte írásait. Helytörténeti kutatásai elsősorban a Nádasdyak irodalompártoló tevékenységére, a sárvári nyomda és Sylvester János működésére terjedtek ki. A Sárvár monográfiája című kötetben (1978) ő írta a XVI-XIX. század kultúrájának és egészségügyének összefoglalóját.
Verseinek témáját is leginkább a vasi és a sárvári táj ihlette, amelyhez ezer szállal kötődött.
A hetvenhárom éves korában elhunyt egykori könyvtárigazgatót a sárvári temetőben helyezték örök nyugalomra. (szg)
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
Molnár Zoltán: Meghalt Urbán László. In.: Sárvári Hírlap. 1996. január 26. 10.
