Fegyvergyűjteményünk egyik érdekes darabja egy buzogány, melyet formai jegyei alapján tudunk meghatározni. Egykori tulajdonosáról sajnos nem tudunk semmit, mégis érdekes. A korabeli források is gyakran említik ezt a fegyvertípust.
A sárvári múzeum 1956-os gyűjteménye több mint száz Kossuth-címeres kitűzőből áll. A színes jelvények a forradalom jelképei, mellyel viselője kifejezte egyetértését és szimpátiáját. Hasonló szimbólum a sok jelvény közt egy apró fekete gyászszalag a nemzeti színek előtt.
A múzeum helytörténeti anyagában őrzünk egy régi, kicsit már megsárgult és megcsonkított fényképet Horthy Miklós 1922-ben tett sárvári látogatásáról. A fotó azt a pillanatot ábrázolja, amikor az államfőt és kíséretét „Turán” nevű vonatukról leszállva a sárvári állomáson fogadja a város és a járás népes közönsége.
Iparművészeti gyűjteményünk két remek darabja egybe tartozik. Egy tekerőlanton játszó nő és egy gitározó férfi rendkívül mozgalmas figurái. A porcelánokat Meissenben készítette Friedrich Elias Meyer a 18. század közepén.
A múzeum egykori igazgatója, Nógrádi Géza által gyűjtött néprajzi tárgyaink közül választunk néhány darabot. Kevésbé közismerteket mutatunk be, olyanokat, amelyekkel azok készítési technikáját, alapanyagát, használati módjait is szemléltetni tudjuk. Így esett a választásunk a gyékényből és szalmából font vékára és kópicra.
A sárvári múzeum gyűjteményében több száz, különféle technikával készült húsvéti tojást őriz. Most néhány, 1959-ben vásárolt gencsapáti karcolt tojást mutatunk be, melyek néhány részletükben valóban csemegének számítanak.
Miközben a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben öntötték a szovjet címert, addig a kisboltok, bazárok néhány forintért Kossuth-címereket árultak. A sárvári múzeum gyűjteményében több mint száz ilyen kitűző található, műanyag, réz, porcelán, sőt csontból készült is. Az 1956 októberi forradalom egyik jelképe lett a Kossuth-címer.
„Jelképek erdején át visz az ember útja" – állította Baudelaire, amihez hozzátehetjük, ami a megismerés és értelmezés felé vezet. Esztétikus és elfogadható magyarázatot keresünk a természetben, a hitben, a fizikai és lelki síkokban.
A 16. század második felében a tűzfegyverek használata széles körben elterjedt. A gyalogosokat elsősorban puskákkal, a lovasokat pisztolyokkal szerelték fel. A különféle elsütőszerkezetek elterjedését az egyes típusok előnyei és hátrányai határozták meg. Múzeumunkba fél évszázada került egy 17. századi keréklakatos pisztoly.
1956. október 23. új korszakot nyitott Magyarország modernkori történetében. Békés tüntetés vette kezdetét. A hatalom képviselői azonban még aznap este Moszkvához fordultak segítségért. Másnap az újságok országszerte a keddi nap eseményeiről számoltak be.
Néprajzi gyűjteményünk tárgyai az intézmény legendás igazgatója, Nógrádi Géza fáradhatatlanmunkásságának eredményeként kerültek be a múzeumba. Igazi kincsekről van szó, melyek az egykori életmód örök emlékei.
1907 nyarán Budapesten a Józsefvárosban, a Mária Terézia tér (ma Horváth Mihály tér) 1-es számú házba Ady Endre és Brüll Adél lépett be, hogy felkeressék Székely Aladár műtermét. A fényképésztől azt kérték, hogy a róluk készült üvegnegatívot, miután arról két pozitívot készített, törje össze.
A napot kávéval kezdeni sok ember számára természetes. Délben a napot egy újabb adag elfogyasztásával tovább lendíteni szintén nem szokatlan. Délután sokan már túlzásnak tartják, de mások egy jó nap kellemes befejezésének tartják.
A két világháború között több szikvizes is működött Sárváron. Kucsera József és László saját cégfeliratú, valamint a revizionista gondolatok jegyében díszített szódásüvegben forgalmazták az italt. A töltést, forgalmazást és a szállítást is ők végezték, a ma is ismert szén-dioxid patronról akkor még szó sem volt.
Az év utolsó napján búcsúztatjuk az elmúlt esztendőt, hogy vidáman köszöntsük az újat. Remélve így is, hogy jövőre még jobb lesz. Sok szokás kapcsolódik az éjszakához és sokféle finomság. Mi most egyet választottunk, amiről ritkábban beszélünk, annál gyakrabban kettéharapjuk.
A hamarosan nyíló új helytörténeti kiállításunkban, amelynek címe Sárvár személyesen, többek közt bemutatunk egy vándorlókönyvet. Céhlegény tulajdonosa a XIX. század közepén ebben gyűjtötte össze az igazolásokat mestersége fogásainak elsajátításáról.
Gyűjteményünk egyik rejtett kincse az egykori Sárvári Új Téglagyárból származó téglavető láda. A fontos hely- és ipartörténeti emlék keményfából készült, peremén vasalás fut végig. A láda alján S.U.T. monogram olvasható.
Múzeumunkban több régi térképen is tanulmányozhatjuk, mit tudtak évszázadokkal ezelőtt Magyarországról. Sok izgalmas megállapítást tehetünk. Most egy 1587-ben készített metszetet mutatunk be izgalmas tanulságokkal.
