Zárd ki, hogy bezárj! A nyitvatartásról
2016.01.04
A múzeumok sokféle eszközzel üzenhetnek közösségüknek és közönségüknek. Az egyik ilyen, még ha elsőként nem is gondolunk rá, a nyitvatartás. A szűk időkeretek üzenete nem feltétlenül negatív. Ha a vendég viszont látja, hogy milyen sok idő áll rendelkezésére, már látogatása előtt magunk mellé állítottuk.
A nyitvatartást most nem helyesírási kérdésként kezeljük, de mégis kezdjük ezzel. Még a szövegszerkesztő is automatikusan javítja, amikor egybe írjuk ugyanis, rögtön különválasztja. Talán régen a leggyakoribb helyesírási hibák közé sorolhattuk az egybeírást, és valószínűleg pont ez befolyásolhatta az új akadémiai helyesírási szabályzat alkotóit, mikor úgy döntöttek, hogy ezentúl bizony a nyitvatartás egybeírandó. Azaz mindenki kapcsolja ki az automatikus javítást e szókapcsolat esetében. Igaz, programunk ezután minden esetben hibaként aláhúzza egészen addig, amíg egy frissítés talán megoldja ezt a problémát.
Térjünk rá azonban a múzeumok nyitvatartási kérdéseire.
Nemcsak jogszabályi kérdés
A múzeum működésének egyik sarkköve, hogyan tart nyitva. Egy olyan intézményről beszélünk, mely egy változatos összetételű közönségnek szeretné megmutatni magát. A közönséget számos szempont szerint lehet jellemezni, kora, foglalkozása, családi állapota, neme, érdeklődési területe mind olyan kategória, mely alkalmas látogatói csoportok vagy célközönség meghatározására. Egy a lényeg, legyen a múzeum bárhol, optimális esetben, valakinek meg akarja mutatni magát, méghozzá megrendezett kiállításaival. Egy múzeumi munkatárs akkor lehet elégedett, ha nem konganak az ürességtől a kiállítótermek, ha a teremőrök nem a székükön üldögélnek, hanem a múzeum vendégeit kísérik, beszélgetnek velük vagy szinte észrevétlenül jelzik, a múzeumra vigyáznak.
Nem egyszerű azonban meghatározni, mettől meddig lehessen belépni a múzeumba. Az érvényben lévő hazai jogszabályok múzeumtípusonként ugyan meghatározzák a heti nyitvatartási időt, de ez csak egy minimális keretszám. A sárvári múzeum például területi múzeum, azaz több gyűjteménnyel is rendelkezik, őrzi, feldolgozza azokat és állandó, valamint időszaki kiállításokat is rendez. Utóbbiakat, azaz a kiállításokat kötelezően (ha valakit mélyebben érdekel, a muzeális intézmények működési engedélyéről szóló 2/2010. OKM rendelet írja elő, hogy) 260 napon át – beleértve minden hónap egyik hétvégéjének az intézmény által meghatározott napját, továbbá a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepeit – naponta legalább hatórás nyitvatartás mellett lehet megtekinteni. Ez azt jelenti, hogy évente 1560 órát kell a sárvári múzeumnak nyitva tartania. Legalább! Másként fogalmazva hetente öt napot, közte egy hétvégével havonta. Csupán e minimumfeltétel teljesítése azt jelenti, ha nem akarjuk nyitvatartásunkat áttekinthetetlenné tenni, hogy a múzeum nem zárhat be több hétre. Azt is mondhatjuk, majd mindenkor rendelkezésre kell állnunk. És ez így van jól. Az az érdekünk, hogy közönségünk valóban úgy érezze, értük vagyunk.
A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum nyitvatartásának kialakításakor is ezt vettük figyelembe. Jóval túltejesítjük a rendeletben előírtakat. Hetente hat napot vagyunk nyitva. Ez alól a karácsonyi hét a kivétel, amikor szeretnénk, hogy munkatársaink is családjukkal együtt ünnepeljenek.
Nemcsak a nyitvatartási napok számát növeltük, hanem az órákét is. Reggel 9 órától délután 5 óráig várjuk vendégeinket, azaz nyolc órában. Nyáron, júliusban és augusztusban még ezt is kitoltuk, ugyanis este 9 órakor zárjuk a kiállítást. Az esti könnyű vacsora után még jut idő a múzeumi sétára is.
A múzeum a vendégért
Röviden összefoglalva 2016-ban 260 nap helyett 312 napot leszünk nyitva, azaz a hétköznapokon túl nemzeti ünnepeinken, de húsvéthétfőn is, sőt március 14-én szintén. Nyitva tartott órák száma pedig nálunk nem 1560, hanem 2708. Mindezt természetesen az is indokolja, hogy Sárvárnak és a múzeumnak fontos az idegenforgalom, a városunkban pihenni vágyok kényelme. Ők egy tágan meghatározott célközönséget jelentenek. Fontos azonban, hogy nem feledkezünk meg saját polgárainkról, közvetlen környezetünkről, a sárváriakról sem. Ezért vagyunk nyitva egész évben, nemcsak hétköznap, hanem hétvégén is, amikor mindannyian több órát töltünk a munkától távol, reméljük, a múzeumhoz közel. Ki tudja, nem éppen itt kapunk-e egy olyan információt, mellyel egy jó beszélgetést kezdeményezhetünk, vagy éppen megnyerjük a főnyereményt! A sárvári múzeumot feltétlenül! (tzb)
