Taussig Klára
Bécs, 1875. december 18. – Kistarcsa, 1944 (?). Báró Hatvany-Deutsch Béláné.
Theodor Ritter von Taussignak, az Osztrák Általános Földhitelintézet igazgatójának, egyúttal az Osztrák-Magyar Államvasút elnökének, és Sidonie Schiffnek a lánya. Tizenegy testvére volt.
1897 végén házasodott össze Hatvany-Deutsch Bélával. A férj ekkor a Deutsch Ignác és Fia Rt. részvényese volt, épp befejezte sárvári cukorgyárának építését, és kastélyt tervezett az üzem mellé. Elképzelhető, hogy a sárvári Hatvany-kastély megépítésének ihletője az ifjú feleség volt, hiszen az alapkő lerakására az esküvő után, 1898-ban került sor. A következő évben már lakhatóvá vált az épület.
Általában nyaranta jöttek ide pihenni, és úgy tűnik, Sárvárt nagyon megkedvelték. Férjével együtt Taussig Klára többször is tett jótékony célú adományt a városnak, így 10.000 koronát adtak a neológ zsinagóga és iskola építésére az izraelita egyháznak.
1912-ben pedig a báróné adományából épülhetett meg a néhány évvel korábban létesített kórház gyermekszárnya. Az ünnepélyes átadón, július 14-én felesége nevében báró Hatvany-Deutsch Béla mondott beszédet. Kiemelte, hogy az asszony ezzel kívánt méltó emléket állítani néhány évvel korábban elhunyt apjának. „…Hogy feleségem ezen tervét épp itt, Sárvárott és nem szülőföldjén valósította meg, ennek már magam is őszintén örülök, mert ezen elhatározása azt bizonyítja, hogy megszerette második hazáját, és ha nem is sajátította el nyelvünket, megérti szívünk sugallatát és érzelmeiben velünk egyetért…” – mondotta. Kálmán István városbíró pedig emléktáblát készíttetett ezzel a szöveggel: „E gyermekkórházat feledhetetlen atyja lovag Taussig Tivadar emlékére építtette és Sárvár községnek adományozta leánya Báró Hatvany Béláné Taussig Klára. Sárvár község hálás köszönettel fogadta el a nemesszívű adományt. E márványlap jelképezze a nagyközségnek soha el nem múló háláját a magasztos célú jótéteményért.” Taussig Klára nemcsak az építkezést finanszírozta, hanem a felszerelés és a bútorzat beszerzését is. A megnyitó ünnepséget követően férjével fogadást adtak a kastélyban.
A szociális érzékenységgel megáldott hölgyet az 1913. január 3-án megalakult Vöröskereszt Egylet Sárvári Fiókja elnöknőjévé választották (az elnöki tisztet férje nyerte el). Az első világháború kitörésekor saját költségén a cukorgyári kaszárnyát hadikórházzá alakíttatta. A háború alatt egyéb módon is próbált segíteni. 1915 karácsonyán a katonai barakkórház javára 212 katonacsomagot, a sebesült katonák számára pedig 25 csomagot ajándékozott.
1913. január 16-án Békássy István vasmegyei főispán az Erzsébet-rend II. osztályú keresztjével tüntette ki a bárónét. 1916 márciusában pedig több más személlyel, köztük férjével együtt megkapta a Vöröskereszt hadiékítményes második osztályú díszjelvényét a háborúban tanúsított jótékonysági tevékenységéért.
Egyes adatok arra utalnak, hogy egy kistarcsai gyűjtőtáborban halt meg a második világháború idején.
Irodalom
Köszönet a sárvári Barakkórház karácsonyfájára adományozóknak. In.: Sárvári Járási Hírlap. 1916. január 9. 4. o.
Adományok, ajándékok. In.: Sárvári Járási Hírlap. 1916. január 9. 4. o.
A vörös-kereszt egylet magalakulása. In.: Sárvári Járási Hírlap. 1913. február 1. 4. o.
A gyermekkórház felszentelése. In.: Sárvári Járási Hírlap. 1912. július 21. 1-3. o.
Kitüntetettjeink. In.: Sárvári Járási Hírlap. 1916. március 26. 2. o.
