Mária Terézia Dorottya
Brünn, 1849. július 2. – Wildenwart kastély, 1919. február 3. Bajor királyné, osztrák főhercegnő, Este-modenai hercegnő, sárvári birtokos
Szülei, Ferdinánd Este-modenai herceg és Erzsébet osztrák főhercegnő (József nádor lánya) egyetlen gyermekeként a mai Csehországban született (Brünn, ma Brno). Alig volt öt hónapos, amikor 1849 decemberében apja tífuszban meghalt. Anya nevelte, a német és olasz mellett magyarul, csehül és franciául beszélt.
1867-ben egy rokona bécsi temetésén találkozott Lajos bajor királyi herceggel, akivel hamar egymásba szerettek. 1868. február 20-án nagybátyja, V. Ferenc herceg ellenkezése dacára meg is tartották az esküvőt Bécsben. Ferenc ugyanis IV. Ferdinándnak, Toscana nagyhercegének szánta Mária Teréziát. A pár házassága nagyon boldog volt, amelyet csak fokozott tizenhárom megszületett gyermekük. A München melletti Leutstetten kastélyában éltek, ahol a hercegnő híres rózsakertet nevelt.
1875-ben meghalt nagybátyja, Modena trónfosztott uralkodója, V. Ferenc, aki vagyona egy részét ráhagyta. Neki jutott néhány morvaországi kastély mellett a sárvári, pornói és zarkaházi uradalom, illetve a sárvári várkastély. Mária Terézia és férje, Lajos herceg nagyon jó gazdái lettek az örökségnek. A sárvári uradalomban számos fejlesztést hajtottak végre, a tehenészet és a rá épülő tejipar, a lótenyésztés fellendítése, az új fajok meghonosítása fajfrissítés céljából híres tej- és ménesgazdaságokat hoztak létre. Az újmajori és pusztalánci majorok, valamint a sárvári ménesistálló neve messze földön ismertté vált. Hasonló módon frissítették fel a leromlott Farkas-erdő állományát is, amelynek gazdájául a bajorországi Scherg Lőrinc erdőmestert szemelték ki. A bajor uradalom sárvári tisztikara hamar kivívta a lakosság tiszteletét, ahogy a hercegi pár is ünnepelt személyekké váltak a városban. Érkezésük – amely leginkább a nyári és őszi hónapokra esett – jelentős eseményszámba ment, a helybeli elit felvirágoztatott állomáson fogadta a fenséges személyeket, akik ünnepi díszbe öltöztetett házak között érkeztek meg kastélyukba.
Mária Terézia hercegnő több sárvári egyesületnek – Nőegylet, Vöröskereszt – vált a védnökévé, támogatta a kórház építését, amikor viszonylag potom összegért bocsátotta a város rendelkezésére az új intézmény helyéül kiválasztott telket.
1913. november 5-étől ő lett Bajorország királynéja. Az első világháború kitörését követően lelkesen állt a német és Habsburg Birodalom céljai mellé, kitartásra ösztönzött, és német nőket felszólította a fronton harcolók támogatására. Élelmet és ruhát gyűjtöttek a katonák számára, a királynő emellett kastélya egyes termeit varrodává alakíttatta. Rendszeresen látogatta a sebesülteket is, három lánya, Hildegárd, Helmtrud és Gundeline hercegnők pedig ápolónőkként szolgáltak a fronton. A királynő, férjével együtt a háborúpártiságuk miatt egyre gyűlöltebbé vált hazájukban, és kitartásuk a német birodalom mellett nagyban hozzájárult a müncheni forradalom kirobbanásához és a királyi pár trónfosztásához. 1918. november 7-én Lajost félreállították. Az idős exuralkodó és családja ekkor a wildenwarti kastélyba vonult vissza. Mária Terézia megmenekült attól, hogy sokáig búslakodjon sorsukon. Egyre rosszabbul lett, és végül 1919. február 3-án elhunyt. Lajost mélyen megrázta felesége halála, és a kettős sorscsapásból teljesen már nem épült fel. A királynőt előbb a wildenwarti kastélykápolnában, majd 1921-ben férjével együtt a müncheni katedrálisban temették el.
Érdekes vonatkozása Mária Terézia életének, hogy dédanyja, Savoyai Mária Beatrix szárd-piemonti hercegnő révén az angliai Stuart-dinasztia leszármazottja volt. 1875-től az angliai jakobiták (Stuart-pártiak) őt ismerték el Nagy-Britannia királynőjének III. Mária néven. Ő azonban sosem jelentette be trónigényét az angol és skót trónra, ahogy később fia, Rupprecht sem. (szg)
Irodalom
Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
