Inkey Boldizsár, pallini
Iharosberény (?), 1726. – Pallin, 1792. január 21. Zalai alispán, sárvári birtokos.
Inkey Jánosnak és Török Katának két fia született, Gáspár és Boldizsár. Míg az idősebb katonatiszti pályáját járt be, és a család iharosberényi ágát alapította meg, Boldizsár a pallini ág ősévé vált. Pallin községet, ahogy a többi birtokot, Rigyácot, Petrit és Eszteregnye falvakat, illetve Iharosberényt, Sormást, Újudvart és Miháldot még a zalai szolgabíró, majd alispán Inkey János szerezte meg. Fiai elosztották a javakat, ekkor vált szét a család két ága.
Boldizsár iskoláiról nem tudunk semmit, de jogi végzettséget minden bizonnyal szereznie kellett, hiszen 1754-57 között Zala vármegye másodalispánja, majd egy évig első, 1758 és 1761 között ismét másodalispánja volt.
Pallinban lakott, de övé volt Rigyác is, ahol az ő adományából épült fel a Szent Anna-templom. Földterületeket, erdőt engedett át a falu betelepítésére, a szőlőművelés meghonosítására. Zalaszentbalázson szintén ő építtette a falu plébániatemplomát. Emellett Pallinban, birtokai központjában 1768-ban centrális, négykaréjos alaprajzú kápolnát emeltetett, amelyet családi temetkezőhelynek szánt. Ő építtette a családi kastély kápolnáját is ugyanitt. 1758-ban állíttatta a kanizsai Szentháromság-szobrot, amelyet grazi mesterek faragtak.
Inkey az apjától szerzett örökséget igyekezett tőle telhetően gyarapítani. 1790-ben írt végrendelete szerint 450.000 forintot áldozott birtokvásárlásra. Kőrös megyében megvette a raszinyai uradalmat, de Vas és Somogy megyékben, összesen 64 településen voltak földjei, 13 falut és pusztát kizárólagosan ő birtokolt. Raszinyán, Belicán és Kőszegen kúriája is volt. A szabad királyi városban emellett több hegyen is volt szőlője. Szántói, állatai, bérletei, szőlői, malmai és más haszonvételei tekintélyes jövedelmet biztosítottak számára. Inkey Boldizsár a 18. század egyik kiemelkedő vagyoni helyzetű köznemese volt.
A korban olyannyira jellemző eladósodás azonban őt sem kerülte el. Ellentmondásos időpontban, de feltehetően 1758-ban megvásárolta a sárvári várat és uradalmat gróf Szluha Györgytől. Egy november 4-én, a vasvári káptalan által kiállított irat ugyanis rögzíti az adásvétel eseményét, sőt, 1760-ban egy per kapcsán már a Sárváron birtokos Inkey Boldizsár és felesége szerepel az iraton. Lehetséges, hogy az eladás kapcsán került sor 1758-ban Sárvár-Alsóvidéki uradalom településeinek összeírására.
Inkey Boldizsár sárvári birtoklása összesen 8 évig tartott. Nem tudjuk, hogy ez alatt végeztetett-e munkálatokat a várban, vagy tett-e új alapítványt a városban. Mindenesetre, mint kegyúr, 1762-ben ő nevezte ki Horváth Istvánt sárvári plébánossá, amellyel a pap megkapta a pápóci perjelséget is. A városnak komoly ellentétei voltak az új plébánossal, aki az elpusztult plébániaház helyett újat építtetett, de annak méreteit a polgárok sérelmezték. Horváth azonban felépítette a paplakot, sőt a pápóci perjelség címerét is felrakatta az épületre. Ez ma is látható a Szent László-templom sekrestyeajtaja felett.
Inkey Boldizsár - feltehetően anyagi nehézségei miatt – 1766. október 11-én 300.000 forintért és 200 körmöci aranyért Sárvár várát és uradalmát eladta nagyszigeti Szily Ádámnak. Ezt követően zalai birtokaival foglalkozott. Négyszer nősült, feleségeitől számos gyermeke született. Állítólag rendkívül indulatos természetű ember volt. Egy alkalommal Rómában is zarándoklatot tett. Több gyermeke miatt vált fontossá számára, hogy vagyona helyzetét végrendeletileg rendezze. 1790-ben írta meg utolsó akaratát, de ezt két évvel később kibővítette. A végrendelet a 18. századi köznemesség egy tekintélyes tagjának vagyoni helyzetébe enged bepillantani.
Inkey Boldizsár nem sokkal végrendelete utolsó formájának lediktálása után hunyt a pallini kastélyban, ahol élete nagy részét töltötte. Április 18-án a saját maga által építtetett temetőkápolnában helyezték végső nyugalomra. A temetési beszédet Hajas István veszprémi plébános és esperes mondta el felette, majd a szöveget még ugyanabban az évben nyomtatásban közre is adta. (szg)
Irodalom
Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka. In.: Századok. 2009. 5. szám
Varga Mária: A sárvári Szent László-templom. Sárvár, 1997.
Buzási Enikő: A sárvári vár toronyszobájának freskói. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Kép forrása
Dr. Károlyi Attila: Inkey breviárium. A pallini nemes báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal, Zalaegerszeg, 2001.
