Kabos (Krausz) László
Sárvár, 1923. szeptember 28. – Budapest, 2004. szeptember 26. Színész, komikus.
Sárvári zsidó kispolgári családban született a vasút felé menő utcában. Gyermekkorában bohócnak készült, ezért Budapestre, a nagy lehetőségek központjába akart eljutni. A polgári iskola után úgy került a fővárosba, hogy jelentkezett a kertészképzőbe, és egy rokonánál lakott. Cirkuszokat, színházakat látogatott az iskola utáni szabadidejében.
Azonban a második világháború idején Kőszegre rendelték munkaszolgálatra. 1943-ban aztán családjával együtt nyugatra vitték, a hosszú utat a hegyeken keresztül gyalog kellett megtenniük. Krausz László végül Mauthausenbe került, és tífuszosan érte meg a tábor felszabadulását. Szerencsés módon felépült, és bár családja hívta, nem kívánt Amerikába kivándorolni, hanem hazatért.
Bálint Lajosnál tanult színimesterséget, közben kávéházakban, lakótömbökben és kisszínpadokon lépett fel, ahol a kor nagy színészeit parodizálta, így lett egyre sikeresebb. Bálint Lajos kezdeményezésére változtatta meg a nevét, mégpedig nagynénje férje, az általa is nagyra tartott Kabos Gyula után Kabosra. Testalkata alapján hamarosan „a Kiskabos” –ként kezdték el emlegetni.
Első komolyabb szerepét a Janika című műben kapta meg, és a kezdetben tőle ódzkodó színházi vezetőség is elfogadta, a plakátokon hívónév lett.
1951-ben alapító tagja lett a Vidám Színpadnak, itt vette fel és közvetítette első önálló műsorát a rádió. Ennek sikere után Szenes Iván írta számára a jobbnál jobb darabokat. Országos hírűvé a televíziózás elterjedésével vált, amikor a lottójáték reklámarca lett, mint „Lottó Ottó”.
A Vidám Színpad kabarédarabjaiban, zenés komédiáiban kapott mind több szerepet, gyakran főszerepet. Egyre többet turnézott vidéken, egyik ilyen magánszáma lett a „Vazs megyei vagyok” című.
Ekkoriban indult meg filmes karrierje is. Több alkotásban is játszott, elsősorban mellékszerepeket kapott, mint a „Dollárpapa”, „Férjhez menni tilos”, „Nem várok holnapig”, vagy a „Tanár úr, kérem!” című mozikban. Igazán csak a neki írt „Veréb is madár” (1968) hozta meg számára a sikert. Kabos itt egy ikerpárt formázott meg, akik teljesen külön utat jártak be. Míg egyikük itthon maradt, a másik Amerikába disszidált, és másfél évtized múlva tért haza. A helyzetkomikum ebből fakadt. A filmet hatmillóan nézték meg itthon, de vetítették Ausztriában, Svájcban, Amerikában és Ausztráliában is. Szintén közönségfilmnek szánva készült el a „Hét tonna dollár” (1973) is, amelyben filmbéli partnere Lorán Lenke volt.
Hosszú évtizedig játszott a Vidám Színpadon, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A 80-as években nyugati mintára show-műsort is készített, önálló lemezekkel jelentkezett, külföldi és hazai turnékon vett részt. Több díjat is megkapott, így a Jászai Mari-díjat, az Érdemes Művész címet, és 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.
A 2000-es évek elejétől azonban rosszindulatú daganat támadta meg a torkát, amely miatt egy idő után már nem tudott szerepeket vállalni. 2004. szeptember 26-án, két nappal 81. születésnapja előtt halt meg. A budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.
Sárváron szülőházához közel utcát neveztek el a jellegzetes vörös hajával a csetlő-botló kisember figuráját megmintázó „Kiskabosról”. (szg)
Irodalom
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/k-o/kaboslelet.htm
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
