Kanizsai II. János
1350 körül – 1418. május 20. v. 30. Esztergomi érsek, főkancellár, helytartó, sárvári birtokos.
Az I. Károly alatt felemelkedett Osl nembeli Kanizsai családból származott. Az uralkodótól kapták a névadó várukat, ez alapozta meg az arisztokráciába kerülésüket. Kanizsai I. János ispán 3 felnőtt fia közül II. János az egyházi pályát választotta, míg testvére, II. Miklós a tárnokmesterségig emelkedett, II. István pedig több megye ispánja és ajtónállómester lett. Kanizsai Jánost 1367-ben említik először. 1369 végétől zágrábi kanonok, majd a királyné káplánja lett, később egri és esztergomi prépost. 1374-78-ban Padovában jogot tanult, sőt az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. 1384-ben Erzsébet királyné kinevezte egri püspökké, 1387-ben pedig esztergomi érsek lett. Ugyanekkortól betöltötte Magyarország főkancellári tisztségét is. Mivel Zsigmondhoz csatlakozott, és támogatta hadjárataiban, a folyton pénzzavarban lévő, de hálás uralkodó 1390-ben – ugyan zálogjogon – neki adományozta a sárvári uradalmat. Testvéreivel, Miklóssal és Istvánnal együtt ekkor szerezték meg Lékát, Sárvárt, Csepreget, valamint Sziget mezővárost.
1394-ben a király kérésére a pápa kinevezte Magyarország prímásává és apostoli követté. Ezzel ő lehetett Magyarország első prímása. A következő évben, Mária királynő halála után, annak testvérének férje, Jagelló Ulászló lengyel király benyomuló seregével vette fel a harcot, sikerrel. Miklós és István testvéreivel részt vett a nikápolyi hadjáratban, kezdeményezője volt a Lackfiakkal és a Horvátiakkal való leszámolásnak, akiknek vagyonából jelentős birtokokat szerzett meg.
1401-ben azonban az ország legmagasabb méltóságai, köztük Kanizsai is, fellázadtak Zsigmond ellen, akit elfogtak és bebörtönöztek. A király fogsága idején Kanizsai a Szent Korona kancellárja néven az országtanácsot vezette. Miután a király kiszabadult, megbocsátott a lázadóknak, de félreállította őket. Kanizsai ezért 1403-ban Nápolyi László trónkövetelőhöz csatlakozott, és Zágrábban magyar királlyá is koronázta a nápolyi uralkodót. Mikor Zsigmond amnesztiát hirdetett, Kanizsai János meghódolt, de birtokait és főkancellári tisztségét elvesztette. Sárvárt is visszavette a király, és hamarosan híres törökverő hadvezérének és pénzügyi szakemberének, Ozorai Pipónak adományozta.
Kanizsai az 1410-es években visszanyerte a király kegyét, birodalmi kancellár lett (mivel Zsigmond a német királyi cím birtokosa is volt ekkor), majd mikor a király a konstanzi zsinaton tartózkodott (1414-17), Kanizsai és Garai Miklós nádor közösen töltötték be a királyi helytartói méltóságot. 1417-ben aztán ő maga is részt vett a zsinaton. Újra sikerült birtokokat nyerni, 1409-ben megkapta Simontornyát, amelyet majd öccse, István és unokaöccse cserélnek el Ozorai Pipóval Sárvárért. (szg)
Irodalom
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Budapest, 2006.
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV. században. In.: Turul 1941.
Pór Antal: Az Osl-nemzetség története a XIII. és XIV. században. In.: Turul 1890.