Draskovich Miklós, gróf
1625/1635 k. – Pozsony, 1687. november 8. Horvát-magyar főúr, politikus, országbíró, sárvári birtokos.
A történettudomány jelenleg keveset tud a 17. század e fontos főuráról, nem ismerjük születési idejét, gyermekkorát, feleségeinek számát. Ami biztos, hogy horvát főúri családban született, apja Draskovich János horvát bán, később nádor (1647-48). Miklós a nagyszombati jezsuita kollégiumban, majd itáliai egyetemeken tanult, udvarhű, katolikus, széles műveltségű nevelést kapott. Hét nyelven beszélt. Kamarássá, királyi tanácsossá, mosoni főispánná nevezte ki a király, majd ajtónállómesterré emelte az uralkodói kegy. 1681-től 1687-ben bekövetkezett haláláig Magyarország második rendi méltóságát, az országbíróságot viselte.
Műveltsége, művészetpártolása közismert. Élete során több irodalmi munkát is címeztek hozzá. Egyértelműen a legelőkelőbb magyar és horvát méltóságok közé sorolták kortársai.
Feleségétől, gróf Nádasdy Krisztinától, Nádasdy Ferenc országbíró lányától két fia, Pál és Ádám született. Felesége 1682-ben bekövetkezett halála után feleségül vette Erdődy Sándor özvegyét, gróf Csáky Krisztinát, Bercsényi Miklós későbbi hitvesét.
Apósának 1671. évi kivégzése után ő nevelte még kiskorú sógorait, sógornőit, és mindent megtett az egykori, elkobzott Nádasdy-birtokok visszavételéért. 1677-ben vásárolta meg a sárvári uradalmat a kincstártól, és többször töltötte idejét a várkastélyban.
Utódaival szemben Draskovich még védte a városi kiváltságokat, sőt, engedte azt megerősíttetni, próbált az adóterheken könnyíteni és a lakókat mentesíteni a katonai beszállásolás alól. Védte a település zsidó lakosságát, a vár német katonaságának garázdálkodását igyekezett megakadályozni, Rábasömjénbe és Ikervárra jobbágykatonákat telepített, ugyanakkor megszüntette a sárvári egyháznak és iskolának biztosított jövedelmeket, és halastavat ásatott mezővárosi területen.
1683-ban, a nagy oszmán támadás idején rövid időre elfordult a Habsburg-uralkodótól, és Thököly Imre pártjára állt. Bécs keresztény felmentése után azonban visszatért az uralkodó hűségére, részt vett Buda 1684-es, és Érsekújvár 1685-ös ostromában.
Országbíróként az 1687-es diétán a feljegyzések szerint egyedül ő védte a rendek szabad királyválasztó jogát a Habsburg-örökösödéssel szemben. Állítólag egy heves országgyűlési vitát követő agyvérzés okozta a halálát. Pozsonyban temették el. (szg)
Irodalom
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Helikon Budapest, 2006. 277.
Mikó Árpád – Pálffy Géza: A pozsonyi Szent Márton-templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei. In.: Művészettörténeti Értesítő 2002/1-2.
Szibler Gábor: Egy alig ismert országos méltóság és sárvári birtokos a 17. századból. Trakostyáni gróf Draskovich Miklós. In.: Honismereti Híradó, Sárvár, 2009. 3-47.
A festmény a trakostyáni vár gyűjteményében található.