Huszár Mihály
Vasalja, 1874. július 28. – Sárvár, 1941. január 17. Apátplébános, sárvári országgyűlési képviselő.
Apja takácsmester volt. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen teológiából szerzett diplomát. 1897-ben szentelték pappá. Vámoscsaládon, Répceszentgyörgyön, Kőszegen és Szombathelyen volt káplán. Plébánosként a zalai Salomváron, majd Rábakovácsiban (ma Meggyeskovácsi) működött. Az utóbbi helyszínen renováltatta a plébániát, új orgonát építtetett.
1919-ben került Sárvárra esperesplébánosként, 1921-től címzetes bihari apát lett. Sárvári működése nagyon emlékezetes mind a mai napig. Nagy szerepet játszott a leventemozgalom helyi szervezetének kiépítésében, létrehozta a Katolikus Úrleányok Egyesületét, elnöke volt a Sárvári Katolikus Legényegyletnek, a katolikus iskolaszéknek. Tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, díszelnöke a Vasvármegyei Gazdasági Egyesületnek, gondnoka az állami iskolának. Rengeteg jótékonysági mozgalmat indított, cikkeket írt kulturális kérdésekről, parlamenti beszédeiben a szociális problémákat boncolgatta.
1926-27-ben átépíttette és kibővíttette a sárvári Szent László templomot, amely így nyerte el mai formáját. 1938-39-ben pedig Z. Soós Istvánt bízta meg a mennyezeti freskók elkészítésével. A festő Huszár Mihály portréját is megörökítette a templom mennyezetén.
A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt programjával indult a vasvári kerületben 1926-ban, ahol sikerült Huszár Károlyt legyőznie. Az 1931. évi választásokon a sárvári kerültben jelöltette magát, és Maróthy László visszalépésével ellenjelölt nélkül győzött, szintén a KGSZP színeiben. Az 1935-ös választásokon Eőry Vilmos városbírót, a kormánypárt jelöltjét győzte le, négy évvel később pedig megyei pártlistán jutott be, és foglalt helyet az Egyesült Kereszténypárt padsoraiban.
Vagyonát alapítványként a szegényekre és a hadiárvákra hagyta. 1940-ben még felszentelte a sárvári kórház kápolnáját, majd néhány nappal később meghalt. Először a temetőkápolna kriptájában temették el, majd – mikor elkészült az oltár mögött számára készített kripta – 1943. június 29-én itt helyezték örök nyugalomra.
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
Tímár István: Nemzetgyűlési választások a Horthy-korszakban. In: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Magyar országgyűlési almanach 1927., 1931., 1935., 1939.
