Ozorai Pipó (Filippo Scolari)
Tizzano (Itália), 1369. – Lippa, 1426. december 27. Kincstartó, szörényi bán, sárvári birtokos.
Elszegényedett firenzei polgárcsaládban született. Már gyermekkorában kitűnt a matematika- és könyvelési tudásával. Tizenhárom esztendősen Németországba, majd Budára küldték egy Luca Pecchia nevű kereskedőhöz, aki gondoskodott kereskedelmi ismereteinek fejlesztéséről. Itt ismerkedett meg Kanizsai Miklós tárnokmesterrel és János érsekkel, akik szolgálatukba fogadták a rendkívül tehetséges fiút, majd megtették simontornyai várnagyukká. 1399-ben felfigyelt rá Zsigmond király is, amikor a történet szerint egy hadjárat költségeit a jelenlévők képtelenek voltak kiszámolni, ezért Pipót kérték fel erre a feladatra. Ugyanis, míg a magyar urak a római számokkal dolgoztak, Pipó az arab számokat használta, ezzel pontos műveleteket tudott végezni. Zsigmond körmöci kamaraispánná, majd sókamaraispánná tette meg, és a király egyik leghűségesebb támaszává vált. Vele együtt vetették fogságra 1401-ben, az 1403-as felkelésben pedig sereget vezetett a dunántúli lázadó nagyurak ellen.
1404 őszétől a király kinevezte temesi ispánná, később szörényi bán lett. Az 1408-ban alapított Sárkányrend tagjai közé az elsők között vette fel Zsigmond. Számos hadjáratot folytatott a törökök, a husziták, Bosznia, illetve Velence ellen, ő kezdte meg a déli végvárvonal kiépítését.
Itthon tekintélyes vagyont szerzett, magyarként élt, beszélt, tevékenykedett. Magyar nevét felesége, Ozorai Borbála révén szerzett birtokközpontja, a Tolna megyei Ozora után vette fel. Itt pompás korareneszánsz várkastélyt építtetett, a települést mezővárosi rangra emelte, és számos kegyes alapítványt tett, kórházat és templomot alapított.
Szolgálatai révén jutott 1409-ben Sárvár birtokába is, amelyet nem sokkal korábban a lázadó Kanizsaiaktól vett vissza a király. Itteni tevékenységéről nem tudunk semmit, de birtoklása nem is tartott sokáig. 1424-ben Kanizsai III. János és II. István a Tolna megyei Simontornyáért cserébe megvásárolták Sárvárt Pipótól, az üzlet mindkét fél számára előnyösnek bizonyult. Simontornya ugyanis Ozorához, míg Sárvár a Kanizsaiak nyugat-dunántúli birtokaihoz volt közel.
Pipó volt az első magyarországi főúr, akiről hiteles ábrázolás, és életrajz is fennmaradt. Olasz krónikásai elég hízelgően nyilatkoztak róla, mind külső tulajdonságait, mind bőkezűségét, mértékletességét, erélyét, határozottságát és tisztességét magasztalták. Ozorán fényűző kastélyt rendezett be, de birtokait nem tudta utódokra örökíteni. Halála után az a megtiszteltetés érte, hogy a magyar királyok ősi temetkezőhelyén, a székesfehérvári bazilikában temették el. (szg)
Irodalom
Vadas Ferenc (szerk.): Ozorai Pipó emlékezete. Szekszárd, 1987.
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Budapest, 2006.
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
