Draskovich Ádám, trakostyáni gróf
1673. – Csepreg, 1749. szeptember 2. Császári főtiszt, helytartótanácsos, sárvári birtokos.
Draskovich Miklós és Nádasdy Krisztina fiatalabb fia, Pál testvére. Itáliában tanult. 1704-ben lett ezredes a császári hadseregben, 1708-tól vezérőrnagy, az altábornagyi rangot 1717-ben szerezte meg. 1723 és 1725 között a Magyar Királyi Helytartótanács tanácsosává nevezték ki. Az 1712-15. évi országgyűlésen kinevezték a katonai, közigazgatási, közgazdasági ügyek rendszerére kidolgozandó bizottság tagjává. 1741-ben a nemesi inszurrekció tábornoka lett. Ekkori tevékenységét Tóth István Cziráky Józsefről szóló eposzában örökítette meg.
Háromszor nősült, első felesége Rumy Mária, akit 1689-ben vett el, de hamarosan elváltak. 1692 körül vette el Herbeville Johanna Barbara grófnőt, akitől két évtizednyi házasság után szintén elvált. Harmadszorra Frischenhausen Mária Magdolnával kötött házasságot.
Apjuk halála után Ádám és Pál megosztoztak a birtokon, Sárvárt is egyenlően elfelezték. Pál halála után özvegye eladta birtokrészét Esterházy Pálnak, aki 1695-ben Ádám részét is megvette. 1703-ban Ádám és felsége visszavásárolták Sárvárt és az Alsóvidék falvait. Ádámra, ahogy testvérére, Pálra is, folyamatos volt a panasz a sárváriak részéről amiatt, hogy folyton megsértette a kiváltságokat.
A Rákóczi-szabadságharc alatt elmenekült lakosságot csak úgy engedte volna letelepedni, hogy csak neki engedelmeskednek. 1708-tól, mivel katonatiszt férje gyakran volt távol, Herbeville Barbara vezette a gazdaságot. 1713-ban, válásuk után Ádám Sárvárt és az Alsóvidéket átadta második feleségének, aki egészen haláláig birtokolta azt fia, Lipót nevében. (szg)
Irodalom
Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2005. 121.
Sinkovics István: A mezőváros harca az uradalommal. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000. 221-226.
Juhász Lajos: Sárvár mezőváros viszálya a Draskovich grófokkal. In.: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Budapest, 1937. 287-289.
