III. Lajos
München, 1845. január 7. – Sárvár, 1921. október 18. Lajos bajor királyi herceg, majd III. Lajos néven bajor király (1913-1918).
Lajos bajor király (1825-1848) unokája, apja Luitpold herceg, aki 1886-tól Ottó király helyett régensként uralkodott.
Jogi és közgazdasági tanulmányokat végzett, majd a bajor királyi hadsereg tisztje lett. Harcolt az osztrák-porosz háborúban (1866), ahol meg is sebesült. 1867-ben ismerkedett meg Habsburg-Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnővel, akivel a lány nagybátyjának, V. Ferenc modenai hercegnek a tiltakozása ellenére is eljegyezték egymást. 1868 februárjában házasodtak össze. Felesége 1875-ben örökölte meg nagyapja birtokait, köztük a sárvári várat és a sárvári uradalmat.
Ettől fogva a nyarakat, őszöket Sárváron töltötték, és rengeteg pénzt, energiát fektettek itteni gazdaságuk fejlesztésébe. Felvirágoztatták a ménest, Újmajorban és a Káld melletti Pusztaláncon fejlett tehenészetet, erre alapozva tejfeldolgozót, vajgyárat létesítettek. Pusztaláncon létesült Magyarország első tejipari szakiskolája is 1890-ben. Sárváron téglagyárat alapítottak a Nádasdy és Esze Tamás utca sarkán lévő ma már üres területen.
1912-ben, apja halála után átvette a régensséget, és egy új alkotmánnyal, amely szerint a király helyettese tíz év után lemondathatja az uralkodót, ha az továbbra sem alkalmas a kormányzásra, a következő évben az őrült Ottó helyett ő lett Bajorország királya. Az I. világháború idején egyre népszerűtlenebb lett, mivel a végsőkig kitartott Poroszország mellett. 1918. november 7-én Münchenben forradalom tört ki, és bár hivatalosan nem mondott le a trónról, az új vezetés visszavonultnak nyilvánította.
A következő években Ausztriában, Svájcban és Bajorországban élt, de a halál sárvári kastélyának egyik szobájában érte. Holttestét Münchenbe szállították, és ott temették el.
Tizenhárom gyermeke közül az ötödik, Ferenc örökölte a sárvári uradalmat és a magyarországi birtokokat. (szg)