Sárvár történetében meghatározó szerepet játszó modenai hercegi és bajor királyi család hagyatékát mutatja be a kiállítás. Az eredeti tárgyak, fényképfelvételek és dokumentumok újra átélhetővé teszik a város történetének másfél évszázadát.
A sárvári vár és a hozzátartozó birtokok házasság révén kerültek a Wittelsbachok tulajdonába. A bajor királyi család a 11. századtól kezdve meghatározó szerepet játszott Európa történetében. Az évszázadok során számos európai uralkodó családdal kerültek házassági kapcsolatba, legtöbbször a Habsburgokkal.
A sárvári uradalom szintén egy házasság révén került a tulajdonukba. 1868-ban fogadott örök hűséget Mária Terézia Dorottya, osztrák főhercegnő, modenai hercegnő és Lajos bajor királyi herceg. A feleség örökségéhez tartozott többek között a sárvári vár és számos környékbeli uradalom. A várat és a nagy kiterjedésű birtokokat, valamint a jövedelmező gazdaságokat, erdőterületeket a szülők halála után harmadszülött fiúk, Ferenc herceg örökölte 1921-ben.
A modenai hercegi család, az Esteiek a 19. század elején vásárolták meg a várat, illetve uradalmait és hamarosan komoly fejlesztésbe kezdtek. Sárvár mai is megcsodálható épülete közül jó néhány ennek keretében épült, de a vár külső kinézetében és belső kialakításában is jelentős változások történtek. Amikor végig sétálunk a mai múzeum díszterméből indulva a szalonsoron, az itt látható fehér porcelán kályhák ezekre az időkre emlékeztetnek minket. Hasonlóképp a huszárkiállításunk néhány termében látható kályhák is a 19. század húszas éveiben zajlott átalakítások emlékei. Ugyanezt mondhatjuk el kiállítótereink hatalmas, kétszárnyú ajtóiról is.
A vár ekkori belső tereiről ugyan nem ismerünk ábrázolást vagy leírást, de a bajor kiállításban megtekinthető egy aranyozott szélű és fülű kék porceláncsésze, melynek füllel szembeni külső oldalát a sárvári vár rajzával díszítették. A bécsi porcelángyárban készült csészén a vár toronyfelőli oldalát tanulmányozhatjuk. A várba vezető hidat fák szegélyezik, elől pedig egy kis köralakú kápolna látható. A hangulatos képről egy rendbehozott vár köszön vissza. A belső udvarán ma is olvasható latin nyelvű emléktábla szerint ugyanis a modenai herceg, Ferdinánd Károly (1754-1806) komoly energiát fektetett a rossz állapotban lévő épület rendbehozatalába.
A Wittelsbach dinasztia 19. századi történetébe enged betekintést a kiállításon megcsodálható porcelán asztali készlet, illetve egy utazókészlet ezüst és üveg műtárgyegyüttese. A porcelánok a bajor királyi család saját manufaktúrájában készültek Nymphenburgban. A München közelében található hatalmas nymphenburgi kastélyt XIV. Lajos francia király versailles-i udvarának mintájára kezdték el kialakítani a 17. század második felében. A következő évszázad közepén alapították meg itt a nymphenburgi porcelánmanufaktúrát, melynek termékei nemcsak a királyi család igényeit elégítették ki, hanem hamar komoly vásárlói kört alakítottak ki maguk körül.
A kiállítás porcelán étkészlete a 18. század közepén készült. Feltűnő lila színe és arany díszítése, mely egy három évtizede kialakult hagyományt folytat. Minden csészén, illetve a készlethez tartozó cukortartón és kannákon várak és tavak ábrázolását tanulmányozhatjuk. A különféle helyszínek számos ponton érintkeznek a Wittelsbachok történetével. Látható többek közt a Stanbergi-tó, melynek partján épült a possenhofeni kastély, ahol gyermekkorának boldog napjait töltötte Ferenc József osztrák császár, magyar király felesége, Erzsébet királyné, akit Sisiként ismer a közvélemény. Szomorú események helyszíne is volt a hatalmas tó. II. Lajos bajor király 1886-ban benne lelte halálát.
A 19. század második évtizedétől divatba jött a középkor hangulatának a felidézése, mely nemcsak irodalmi művekben, képzőművészeti alkotásokban csapódott le, hanem az építészetben is. Miksa bajor herceg, majd 1848-tól bajor király a korban divatos hegyi túrázása során bukkant rá egy vár romjaira Hohenschwangauban. Megvásárolta a területet és a várat középkori hangulatban építette újjá, ahogy azt a porcelánkészlet teáskiöntőjén láthatjuk. II. Lajos király szinte közvetlen közelében építtette fel néhány évtizeddel később álomvárát, Neuschwansteint.
Az utazókészlet csillogó ezüst és üveg műtárgyai nemcsak Miksa bajor herceg és király emlékét idézik fel, akinek monogramját minden tárgyon megfigyelhetjük, hanem általában is utal az arisztokraták és uralkodó családok utazási szenvedélyére. A túrák és a hosszabb-rövidebb utak mindennapi életük szerves részét jelentették.
Mária Terézia Dorottya hercegnő és férje, Lajos herceg házasságkötésük után gyakran látogattak el Sárvárra. Az utazásoknak kialakult egy rendje. Általában tavasszal és ősszel jöttek Sárvárra, de több alkalommal nyáron is több hetet eltöltöttek itt. Vonattal érkeztek, minden alkalommal a megye és a járás, illetve Sárvár vezetői fogadták őket az állomáson. Hintóval hajtattak a várban és az út során lelkes közönség köszöntötte őket. Az érkezés estéjén vagy másnapján mulatságra, népünnepélyre is sor került.
A kiállítás vadászjeleneteket ábrázoló nymphenburgi porcelánkészlete Lajos királyi herceg vadászszenvedélyére utal. Az őszi vadászatok mindig társadalmi eseményt jelentettek, melyen nemcsak arisztokrata családok vettek részt, hanem az ország több pontjáról, sőt külföldről is érkeztek vendégek.
A család gyakran nagy utazásokat tett, nemegyszer több napos körutakra indultak Magyarország már akkor népszerű kirándulóhelyeire. Utazásaikat eredeti fényképfelvételekkel mutatjuk be, melyek közös jellemzője, hogy minden fényképet a család egyik tagja pontosan adatolt. Nemcsak a felvétel készítésének dátumát adták meg, hanem a helyszínt is megjelölték. A korabeli újságok beszámolóival összevetve több kirándulásukat rekonstruálni tudjuk. Kiállításunkon egy 1911-ben tett balatoni utazásukat mutatjuk be. Sárvárról autóval indultak el. Első állomásuk Keszthely volt, ahol megtekintették a kastélyt és a kertjét, majd átgurultak Badacsonyba. Itt hajóra szálltak és meg sem álltak Tihanyig, ahol az apát fogadta őket. A csodálatos panoráma már akkor ámulatba ejtette a hercegi családot. Alföldi útjuk legnagyobb élménye pedig a Hortobágy volt, ahol a híres híd mellett Mária Terézia Dorottya hercegnőt is megörökítette a fényképezőgép, amint egy virágcsokrot tart a kezében.
Sárvári ittlétük alatt számos társadalmi eseményen vettek részt. A kiállításban látható két bekeretezett fénykép, melyek a hercegi párt ábrázolják. A felvételeket 1905-ben készítették és azokat Szombathelyen egy gyermekkórház felépítésére rendezett jótékonysági vásáron árverezhették el. A jótékonysági rendezvény fővédnöke természetesen a házaspár volt.
Lajos hercegnek nem sok esélye volt arra, hogy a bajor trónra üljön. Születésekor, 1845-ben ugyan generációja első tagjaként még potenciális trónörökösként tekintettek rá, de hamarosan megszületett egy másik herceg, aki 18 évesen lépett trónra II Lajos néven. A történelem végül mégis úgy alakult, hogy az első világháborút megelőző évben III. Lajosként a fejére került a bajor korona a Sárvárt szívébe záró hercegnek. A trónralépés után természetesen megritkultak sárvári utazási, csak a háború utolsó évében érkezhetett meg újra kedvenc helyére.
Lajos 1918 novemberében a Münchenben kitört forradalom következtében elveszítette trónját, 1919 elején pedig felesége is elhunyt. A trónját vesztett uralkodó 1921 októberében újra visszatért sárvári várába. Gyomorpanasza miatt családja ugyan nem támogatta az utazást, de a király az ellenvetésekre határozottan felelt: „Ha ott kell meghalnom, akkor is oda megyek".
Betegsége hamar elhatalmasodott rajta és családja körében hunyt el sárvári várában 1921. október 18-án. Holttestét bebalzsamozták, majd a sárvári vár kápolnájában ravatalozták fel. Az erről készült felvétel, illetve a kiállított halotti anyakönyvi kivonat egyben alkalmat ad arra, hogy a müncheni temetés magyar vonatkozásait is bemutassuk.
A bajor király holttestét november elején szállították vonattal Münchenbe, ahol feleségével együtt örök nyugalomra helyezték. Koporsójukon Sárvár koszorúját is elhelyezték. Egy korabeli lap tudósítását idézzük. „Egy kis aranyozott ládában magyar földet vittek a koporsók után. A ládikát piros-fehér-zöld szalag díszítette. A bajor király magyar földön, magyar virágok és pirosfehér-zöld színek alatt pihen tehát a müncheni dóm kriptájában.”
Sárvári tartózkodásaira és itt kifejtett tevékenységére visszatekintve a korabeli méltatások kiemelték többirányú tevékenységét. Támogatta a víz bevezetését a városba, foglalkozott a Rába szabályozásának a kérdésével. Nevéhez köthető az ország első tejipari szakiskolájának a létrehozása, az erdőgazdálkodás modernizálása. Az uradalmak munkáját szakemberek irányították, aminek eredményeképp országosan is elismert gazdálkodás valósult meg a századelőn a sárvári uradalomban.
A sárvári birtokot édesapja halála után Ferenc herceg örökölte, aki 1875-ben született a házaspár harmadik fiúgyermekeként. Természetesen már fiatal korában többször ellátogatott Sárvárra, de a két világháború között állandó lakhelyeként szolgált felesége és hat gyermeke, négy lánya és két fia, köztük Lajos és Rasso herceg számára.
Visszaemlékezések szerint a gyerekek szobáit a várnak annak a szárnyában rendezték be, ahol most az állandó kiállítás látható. Minden gyermeknek külön szobája volt egy ablakkal. Az udvar felőli részen volt a játékszoba, ahol jelenleg a múzeum időszaki kiállításait rendezi. A hatalmas folyósó végén közvetlenül le lehetett látni a kápolnába.
A két világháború között a vár tornyát nem nagyon használták. Az első emelet a gyerekek játékait tárolták, míg a másodikon Ferenc herceg galambjai laktak. A torony díszteremből megközelíthető termében került sor a mindennapi étkezésekre, csak ünnepi alkalmak idején használták a dísztermet.
Mária Terézia Dorottya főhercegnő és Lajos bajor királyi herceg idejéből annyit tudunk, hogy a feleségnek és a férjnek külön lakosztálya volt. A bejárati lépcsőházat és a folyosókat trófeák díszítették. Korabeli tudósítások szerint a királyi herceg lakosztályának három szobájában, köztük a nappalijában helyezték el a vár egykori lakójának, a kegyetlenséggel vádolt Báthory Erzsébetnek (1560-1614) a bútorait. Tegyük ehhez hozzá, hogy ez félreértés lehet, ugyanis három évszázad alatt nemcsak többszöri átalakításra, hanem számos tulajdonosváltásra is sor került a várban.
A berendezés hangulatát a szobák tapétái is emelték. A kiállítás előkészítése során a raktárunkban őrzött eredeti, 19. század végi tapéták egy részét restauráltuk és azt most a nagyközönség számára is bemutatjuk. Az egyik tapéta alapján egy mintát modern eszközökkel rekonstruáltunk. Fényképfelvételek alapján tudjuk, hogy a múzeum díszterméből nyíló első termet kék és aranyozott tapéta borította. Kiállításunk harmadik termének egyik falát most e tapéta rekonstrukciójával díszítettük, melynek alapján elképzelhetjük azt a környezetet, mely évtizedekig körül vette a családot sárvári tartózkodásuk idején. Az ablakokat védő sötétítő függönyök mintája még családiasabbá teszi a hangulatot, melyet tovább fokoz a szőnyegsor, illetve a műtárgyakat bemutató vitrinek visszafogott stílusa.
A sárvári múzeum bajor gyűjteményét bemutató állandó kiállítás minden tárgya, fényképfelvétele, eredeti dokumentuma saját történetét meséli el. Megismerhetjük Sisi és a bajor királyi család kapcsolatát, a sárvári rózsák történetét, de Karl May és a hercegkisasszonyok kapcsolatát.
Több esküvőről és boldog családi pillanatról is szólunk. Egy több mint háromszáz darabból álló fehér porcelán készlet segít elképzelni, milyen lehetett egykor a sárvári vár falai között egy fogadás, egy estély. A fényképeken nemcsak a díszteremben felállított terített asztal szépségét csodálhatjuk meg, hanem a szmokingot viselő férfiak és estélyit magukra öltő hölgyek ellopott pillantását is tovább gondolhatjuk.
A hercegkisasszonyok festett porcelántányérjai kézügyességüket bizonyítják. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a nagymama, Mária Terézia Dorottya maga is hódolt a művészeteknek, nemcsak zenélt, hanem festett is. Sőt botanikai ismereteinek magas szintjét jelzi, hogy a hortobágyi híd mellett látott egyik növény nevét még a róla készült fényképre is ráírták. Vajon ő vagy egyik kislánya? Sajnos, ma már nem tudjuk, de mégis ékes bizonyítéka ez a család hagyományos széleskörű, a hétköznapi tudásra is odafigyelő érdeklődésének.
A termekbe belépve egy olyan hangulat öleli körül vendégeinket, mely kiszakítja őket az izgalmakkal és feszültségekkel teli mindennapokból.
Engedjünk a csábításnak és ismerjük meg közösen egy királyi család sárvári életét és hagyatékát. Szeretettel várjuk Önt is.
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15683 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.
