×

Nádasdy Ferenc
Múzeum
Sárvár

FőoldalLátogatásMúzeumsuliTudástárMúzeum
Játékok és tárlatvezetések a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

Játékok és tárlatok

Februárban hétvégenként játékokkal és tárlatvezetésekkel vártuk vendégeinket a múzeumba. Sokan nagykabátban kezdtek, de a végére elég volt a pulcsi is. És persze sál, sapka. Kirázott a hideg minket, de a múzeum felmelegített.

A helyzet nehéz, nem tagadjuk, sőt őszintén beszélünk róla. Nekünk is úgy kellett dönteni, hogy december közepén bezárjuk az ajtókat és ne fogadjuk látogatóinkat. Most következik egy mondat csupa nemmel, de akárhogy csűrtük, csavartuk, így a legérthetőbb. Nem spóroltunk ezzel, hanem nem égettük el költségvetésünk kétszeresét, azaz nem éltük fel a jövőnket.

Január elején azonban egyre inkább azt éreztük, hogy ugyan hosszabb emberi tartózkodásra nem alkalmas a kiállítótér, de néhány óráig, most már tudjuk, legfeljebb kettőig elviselhető a hideg.

Hétköznapokon ezért lehetőséget biztosítottunk múzeumlátogatásra, melyre előre be kellett jelentkezni. Többen éltek a lehetőséggel, nemcsak nagyobb csoportok, hanem kisebb társaságok is.

Hétvégékre pedig programot hirdettünk.

Úgy döntöttünk, hogy egy ilyen helyzetben legjobb az önirónia. Így olyan ajánlattal léptünk a közönség felé, mellyel jeleztük, hogy a kialakult körülmények nem rózsásak ugyan, de nincs okunk a teljes szomorúságra. Sőt építettünk a kialakult helyzet fonákjára.

Játékok és tárlatvezetések a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

Így született meg a Kiráz a hideg című játékunk, mely két alkalommal egymástól gyökeresen eltérő tematikával és játékmenettel várta a közönséget. Először egy hideg téli hajnalra repítettük vissza a résztvevőket, épp száz évvel korábbra.

Éjszaka hó lepte be a sárvári várat és a tíz év körüli bajor hercegek hideg szobáikban ébredtek. A játék az ő kalandjukat követte nyomon, melynek során a játékosok bejárták a múzeumot, az egyik végéből indultak és a másik végébe érkeztek. A jutalom sem maradt el, természetesen, egy forró tea és hozzá egy finom süti.

Második játékunkban nem a hőmérséklet miatt fáztak a kalandra érkezők, hanem a téma miatt. Báthory Erzsébet története, függetlenül annak valóságtartalmától, máig sokunkat kiráz.

Nyomozós játékunk is erre épített, de egy teljesen új koncepció szerint. Azokat a színházi előadásokat idéztük fel, amikor a közönség a végső megoldás előtt megszavazhatja, vajon bűnös vagy ártatlan a gyanúsított.

A játékosaink hét témában ismerhettek meg különféle tanúvallomásokat, illetve hozzá kapcsoltunk még egyéb kiegészítő információt. A csapatoknak a kiolvasott nyomok alapján kellett a következő állomást megtalálni, illetve felvetett szempontok alapján értékelni az olvasottakat.

Játékok és tárlatvezetések a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

Klasszikus csapatjátékkal készültünk, melynek során nem a rejtvények állnak az előtérben, hanem egy évszázadokkal ezelőtt megtörtént eset a maga titkaival bizonytalan, kétértelmű bizonyítékokkal. Olyan mint a történelem, a szereplőket már nem kérdezhetjük meg.

Nem mi mondtuk el a megoldást, ha ebben az esetben egyáltalán van ilyen, hanem a játék végén a csapat tagjainak a vállára nehezedett a nyomás, megválaszolni a kérdést, Báthory Erzsébet bűnös vagy nem bűnös.

Egy olyan játékra vártuk vendégeinket, mely miközben a múzeum kiállításain vezet keresztül, a társaság érveket, megfontolásokat fogalmaz meg és vitatja annak helyességét vagy érveket sorakoztat fel mellette.

Vasárnaponként különféle témák szerint jártuk végig a kiállításokat. Minden alkalommal egy-egy részletre koncentráltunk. A nyáron megnyílt bajor kiállítás kapcsán a két világháború közti időszakra helyeztük a hangsúlyt, amikor a várban élt a bajor uralkodó család, a Wittelsbachok egyik tagja, az utolsó bajor király, III. Lajos fia, Ferenc herceg.

A kiállítás előkészületei közé tartozott, hogy mélyebben feltárjuk a család sárvári életének egyes mozzanatait a 19. század végétől egészen a második világháborúig. Két generáció sárvári története számtalan apró mozzanatát ismerhettük meg, melyek a bajor királyi család és a sárváriak szoros kapcsolatát mutatta.

Játékok és tárlatvezetések a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

A tárlatvezetés során többek közt meséltünk arról, hogy az egyik fiatal herceg fogszabályozásra járt. Az 1920-as évekről van szó, ami mindenkinek meglepetés volt, hiszen azt gondoljuk a fogszabályozás nem tekint vissza ilyen messzi időre.

A tárlatvezetés címében is erre utaltunk: A herceg nincs itthon, fogszabályozásra ment.

Következő vasárnap a huszárok kerültek sorra. A kiállításvezetés hátterét Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója adta. Gyerekkorunk kötelező olvasmánya volt a János vitéz, melynek feldolgozása máig az ötödikesek egyik nagy feladata tanulmányaik során.

János vitéz Kukorica Jancsiként kezdte az életét, majd hirtelen minden rosszra fordutl körülötte. Kénytelen elhagyni szerelmét, nincs otthon maradása. Fogalma sincs hogyan alakul az élete, úgy tűnik, sodródik az árral. 

Eljut egy zsiványtanyára, de tudja, nem állhat rablók, gonosztevők közé, sőt fel is gyújtja az erdő közepén található tanyájukat. Jancsi élete teljesen kilátástalan. Tárlatvezetésünk címében is erre utaltunk: Kukorica Jancsi felgyújtja a zsiványok tanyáját és pályaválasztási pánikba esik.

Kétségbeesése közepette látja meg a közeledő huszárokat és egyből tudja, köztük van a helye. Magyarország egyetlen állandó huszárkiállítása kiváló lehetőséget ad arra, hogy itt felvegyük a fonalat és bemutassuk, milyen volt annak az élete, aki huszárnak állt a 19. század első felében.

Nemcsak az egyenruhákról, a fegyverekről tudtunk beszélni, hanem a megélhetési feltételekről, a toborzásokról, a kiképzések nehézségeiről. A Nádasdy-huszárezredben szolgált gróf Batthyány Lajos, aki később első felelős magyar miniszterelnökként irányította az ország sorsát. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is szolgált huszárként. Mindezekről szintén szót ejtettünk.

Játékok és tárlatvezetések a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

Végül a gyűjtőszenvedélyről meséltünk, mely legtöbbünket elér az életünk során. Alig pár évszázaddal ezelőtt pedig szinte kötelező volt ahhoz, hogy valaki tagja lehessen egy jó társaságnak. A múzeum dísztermében látható gazdagon díszített fiókos szekrény volt tárlatvezetésünk kiindulópontja.

Ma is könnyen elképzelhetjük, hogy egy este folyamán tulajdonosa büszkén mutatta meg összegyűlt barátainak. Sorra nyitotta ki fiókjait, melyből izgalmas, ritkán látott korallok, kagylók, ásványok, preparált állatok, kisebb-nagyobb művészeti alkotások, régi érmék, szobrocskák kerültek elő.

A jól látható fiókok mellett egyre több rejtett rekesz is feltárta titkát, elcsúsztatható oszlopok mögül még több fiók került napvilágra. És rekeszek sokasága vált láthatóvá ott, ahol nem is gondoltuk, hogy még valami elfér.

A tárlatvezetés során nemcsak a titkos fiókokat mutattuk meg és meséltünk régi szép estékről, hanem arra a kérdésre szintén választ kerestünk, vajon miért van mai is a legtöbb szekrénysor közepén egy vitrin. Benne pedig porcelánok, kristálypoharak és és mindenféle csecsebecsék.

Játékok és tárlatvezetések a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

A jó hangulatban telt hétvégi programjaink vendégeinknek lehetőséget kínáltak arra, hogy több szempontból megismerjék gyűjteményeinket, kiállításainkat. Ugyanakkor mi új tárlatvezetési témákat vetettünk fel és ezzel kapcsolatban azok forgatókönyveinek az alapjait rakhattuk le.

Kipróbáltunk újításokat, melyekről eldönthettük működnek vagy inkább vessük el őket. Példaként mondhatjuk erre a más múzeumokban látott illusztrálást, melynek során a tárlatvezető egy-egy műtárgy kapcsán nagyméretű lapokra nyomtatott fényképeket, rajzokat mutatott. Tapasztalatunk szerint ez kis létszámú, 10 fő alatti csoportnál alkalmazható, de ennél nagyobb létszámnál már nem. Más ötletünk azonban bejött, melynek kidolgozásán érdemes tovább gondolkodnunk.

Egy kényszerű helyzetből most ezt tudtuk kihozni. Be is zártunk, meg nem is, ahogy a népmesei fordulat mondja. Mindenesetre hosszú távon el kell gondolkodnunk és a hasonló intézményeknek, hogyan marad valós és nem virtuális kapcsolatban vendégeivel akkor, ha újra arra kényszerülünk, hogy időszakosan bezárjuk kapuinkat. Most lesz időnk és az újbóli nyitás alkotóerőket szabadít majd fel, melyet azonban konkrét megoldások kidolgozására kell fordítanunk.

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15500 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza