Szilágyi (Spiegel) Arabella
Sárvár, 1861. november 17. – Budapest, 1918. április 27. Operaénekesnő
Zsidó családban született. Gyermekkora óta szerepelt színpadon, majd két évig tanult a budapesti színi képezdében. Rövid ideig a Nemzeti Színházban lépett fel (1880-1881), ezt követően Bécsbe ment, ahol Csillag Rózsa énekesnő mellett tanult. Hazatérve, 1886-tól az Operaház magánénekese lett. Miután A säckingeni trombitás című, mára elfeledett darab, amelyben Szilágyi Arabella játszotta a női főszerepet, csúfosan megbukott, Gustav Mahler kezdett el vele foglalkozni, és nevelt belőle valódi primadonnát. Wagner Walkűrjének 1889-es bemutatóján megkapta Brünhilde szerepét, és a korabeli kritikák szerint nagy sikert aratott. „A Walkür czímszerepében ma este viszontláttuk Szilágyi Arabellát mint vendéget. Női szépségének teljes varázsában jelent meg most is előttünk. A walküröket, akik a kiváltságos holtakat felvitték a Walhallába, a népképzelet korántsem rajzolta magának olyan ideálisan szépnek és rózsaszín-arczunak, aminőnek Szilágyi Arabella – akaratán kívül – eszményíti. Természetadta lényén már a ’Walkür’ –ben is az az erős érzéki csáb ömlik el, melylyel Brunhilda voltakép csak a tetralogia második felében jelentkezik. Wagner az ő bőbeszédű utasításaiban a walkürtől egy ’bágyadtan átszellemült’ arczot (ein malt durchgeistigtes Antlitz-ot) követelt, amelynek nem szabad hipnotizálnia a nézőben a férfit. A Szilágyi Arabella szépsége ellenben sugárzó, és delejes áramát nehéz izolálni. Nem veszi tehát nékünk rossz néven, ha itt elsősorban külső megjelenéséről szólottunk. Brunhilda alakját – sietünk hozzátenni – drámailag is kinövesztette, tehát rászolgált arra a meleg és egyértelmű rokonszenvre, amelylyel a közönség fogadta.” –írta róla a korabeli sajtó.
Eljátszotta Mascagni: Parasztbecsület című darabjának Santuzza szerepét, a római ősbemutató után már három héttel. Játszotta Violettát Verdi Traviátájában, Sába királynőjét a Goldmark-operában, Donna Annát a Don Giovanniban (Mozart) vagy Piroskát a Toldi szerelmében (Mihalovich Ö.).
1890-ben Mahler ott hagyta az Operát, ekkor Szilágyi Arabella is eljött onnan. Főként külföldön szerepelt, előbb Boroszlóban, majd 1895-ben Szilágyi Erzsébetet játszotta a Hunyadi Lászlóban a prágai előadáson nagy sikerrel. Pár év múlva pedig Drezdában lépett fel. Megbecsült operaénekes volt külföldön is.
Később újra leszerződött az Operaházhoz, de 1898-ban megvált a színpadtól. Ezt követően csak ritkán szerepelt, főként jótékonysági hangversenyeken, ahogy 1904-ben Fedák Sárival és Huszka Jenővel Beregszászon. 1908-tól a Budapesti Fodor Zeneiskola tanára volt.
Állítólag az egyik leghíresebb korabeli kerékpáros nő volt.
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L-Z. Budapest, 1969.
[m. g.]: Operaház. In.: Országos Hírlap. 1898. november 6. 9.
Rockenbauer Zoltán: „Üvöltésükkel megrendítik a szívet, a világot” A Ring magyarországi megismertetésének 30 esztendeje. In.: Hírmondó. XI. évf. 2. szám 17.
http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz24/354.html
