Szászabonyi (Szalber) Lajos
Sárvár, 1883. november 1. – Budapest, 1945. január 13. Mérnökkari tüzérezredes, katonaiszakkönyv-író.
Szülei Szalber András csizmadiamester és Darázs Mária voltak. Felesége: Pleszkáts Irén, Pleszkáts Imre városbíró lánya, akit 1914-ben vett el. 1933-ban Szászabonyira magyarosította nevét.
A Soproni Evangélikus Főgimnáziumban kezdte a tanulmányait 1895 és 1903 között. A magyar királyi tengerészetnél kezdődött a katonai pályafutása, mint tengerészmérnök, tüzérmérnök. Vitéz magatartásáért 1917-ben a koronás arany érdeméremkereszttel a vitézségi érem szalagján kitüntetéssel jutalmazták. 1932-ben megkapta a III. osztályú érdemkeresztet is.
Az első világháború után a tüzérkarhoz került, rövid ideig a Tanácsköztársaság Dunaőrségében szolgált, majd a katonai akadémián tanított. Több szakkönyvet is megjelentetett a ballisztikáról, a lőfegyverek technikájáról.
1922-ben belépett a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjai közé. Tagja volt a Magyar Athlétikai Clubnak is. 1944 elején a kormányzó a Hadiműszaki Tanács tagjává is kinevezte.
Budapest ostroma közben szenvedett halálos fejsérülést. (szg)
Válogatás műveiből
Légvédelmi irányzék alkalmazása tábori ágyúkra. 1931.
Lőporelégési törvény. 1933.
A haditengerészet. In.: Pichl Jenő: A világháború története. 1928.
Fejezetcikkek A technika világa c. kötetben.
Milyen messzire lát a repülő? 1935.
Kicsinyített tábori ágyú. 1934.
