Szalay László, dr.
Sárvár-Vármellék, 1887. június 27. – Budapest, 1970. március 11. Zoológus, hidrobiológus
Szalay Gyula kötélverőmester és Knapp Rozália fia. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, majd a szombathelyi főgimnáziumban érettségizett. Ezt követően a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán folytatta tanulmányait, természetrajz-földrajz szakon szerzett tanári diplomát 1912-ben. Ugyanebben az évben általános állattan, embertan és ásványtan tárgyakból doktorált is.
Szeptember 15-étől előbb a körmendi, majd a dicsőszentmártoni, aztán a győri állami polgári fiúiskolában, 1915. szeptember 1-től pedig a kisszebeni, a nagybányai, végül a kispesti főgimnáziumban tanította a természetrajzot. Pályakezdése óta foglalkozott a rovarok, különösen a pókok (Arachnoidea), százlábúak (Chilopoda), a víziatkák (Hydracarina) és az ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályaival. Tanulmányai kiterjedtek a Kárpát-medence egészére, kutatásokat a Kőszegi-hegységtől Erdélyig végzett, de a kisázsiai, balkáni faunák is a látókörébe kerültek. Eredményeit hazai, valamint német, francia és angolszász folyóiratokban közölték. Latinul, németül és franciául is beszélt.
Kutatási eredményeinek hatására a Magyar Nemzeti Múzeum 1924-ben berendelte szolgálattételre az Állattárba, tíz évvel később I. osztályú múzeumőrré nevezték ki. Az 1926-28. évek nyarait a Révfülöpi Biológiai Állomáson töltötte, majd a Magyar Biológiai Kutatóintézet Tihanyi Intézetében folytatta a munkáit. 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett, 1943-ban pedig nyilvános rendkívüli tanár címet kapott ugyanitt.
1950 januárjában nyugdíjba vonult, de munkáját nem hagyta abba. 1953-ban kandidátusi fokozatot kapott a Tudományos Minősítő Bizottságtól. Az 1956-os események következtében elégett páratlan Hydracarina-gyűjteménye és a hozzátartozó szakkönyvtár is, ezért kutatásait otthon folytatta.
Tagja volt a Természettudományi Társulatnak, itt 1925 és 1935 között a jegyzői tisztséget is betöltötte. A társulat 1934-ben MARGÓ-díjjal jutalmazta az „Adatok az Aggteleki barlang Arachnoidea-faunájának ismeretéhez” című tanulmányáért. A későbbi években a társulat Állattani Szakosztályának intézőbizottsági tagja, majd a Rovartani Társaság választmányi tagja lett. A Magyar Hydrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályában is tevékenykedett.
Levelező tagja volt a párizsi „Centre intercontinental de Documentation Arachnologique” (CIDA) nevű szervezetnek, illetve a Természettudományi Társulat Pedagógiai Szakosztályának is.
A Természet című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt 1933-44 között, de a német Zoologischer Bericht is rendszeresen közölte írásait.
Tevékenysége nemzetközi tiszteletet és ismeretséget szerzett neki, különösen az Acarina és Hydracarina-faunák körében számított megkerülhetetlennek a neve. Még életében 12 víziatkafajt neveztek el róla. Kimutatta, hogy a víziatkák sérülékeny fajok, amelyek a mesterséges tengervíz hatására megbénulnak, majd elpusztulnak. Az ismert fajok száma tevékenységének eredményeképpen 67-ről több mint 200-ra emelkedett.
1968. április 2-án a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki Szalay Lászlót.
Csendes, szerény, szelíd humorú, de nem zárkózott embernek ismerték, szívesen adott tanácsokat, segítséget a hozzáfordulóknak. Precizitása végig jellemezte a munkáját, és rajzaira is ez nyomta rá a bélyegét.
1922. szeptember 27-én Sárváron kötött házasságot Herczeg Karolinával, az ismert sárvári szabómester és 1925-től ipartestületi elnök Herczeg János és első felesége, Horváth Kamilla 1903. január 8-án született lányával. A házasság nem volt boldog, a felek hamarosan elváltak. Az asszony 1933. december 15-én ismeretlen helyen és okból elhunyt, de a holttá nyilvánítása csak 1960-ban történt meg. A dolog hátterét nem ismerjük. Szalay László 1939-ben másodszor is megnősült, Hekenaszt Ilonát vezette oltár elé Budapesten.
A természettudós 1970. március 11-én hunyt el érelmeszesedésben Budapesten. (szg)
Munkáiból
Adatok a Kőszegi-hegység százlábú (Chilopoda) faunájának ismeretéhez. In.: Dunántúli Szemle. 1940. 93-96.
Adatok a Kőszegi-hegység ezerlábú (Diplopoda) faunájának ismeretéhez. In.: Magyar Természettudományi Értesítő. 1942. 400-415.
Barátunk és ellenségünk az állat. Bp. 1943.
A Kőszegi-hegység ezerlábú (Diplopoda) faunájának ismertetése. In.: Dunántúli Szemle. 1943. 139-143.
Víziatkák – Hídrocarina. In.: Székessy: Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) 1964.
Pókszabásúak I. Arachnoidea I. In.: Kaszab: Magyarország állatvilága. (Fauna Hungariae) 1968.
Dudich-Szalay: Víziatkák, Hydrocarina. In.: Dudich: Az állatok gyűjtése. I. Bp., 1948.
Irodalom
Allodiatoris Irma: Megemlékezés Dr. Szalay Lászlóról (1887-1970). In.: Rovartani Közlemények. 1973. 1.
