Szakos Gyula, dr.
Sótony, 1916. augusztus 10. – Székesfehérvár, 1992. június 20. Katolikus pap, sárvári plébános, székesfehérvári megyéspüspök
Szakos Gyula földműves és Zsigmond Teréz fia. A szombathelyi egyházmegye papnövendékeként került a bécsi Pázmáneumba, ahol 1939. július 9-én szentelték pappá. Hamarosan teológiai doktorátust is szerzett ugyanitt. Ezt követően Kőszegen töltötte a káplánéveit 1939-40-ben. Egyházmegyei segéd-, majd főtanfelügyelő lett, 1948-tól a hitoktatás felügyelője. Kovács Sándor püspök mellett irodaigazgatóként szolgált. Tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen, amely miatt nemkívánatos személlyé vált az állam előtt. A szombathelyi megyéspüspök Zalaerdődön helyezte el plébánosként, de továbbra is tartották a kapcsolatot az Állami Egyházügyi Hivatal kifejezett rosszallásai ellenére is. Egyfajta „bizalmas püspöki tanácsosi” szerepet töltött be. A kis zalai faluban megkedvelték, munkáját nagy alázattal és szeretettel végezte.
1974-ben került a sárvári Szent László-plébánia élére. Az ő idejében terjedt ki a sárvári plébánia hatásköre Rábasömjénre, Lánkapusztára, Sitkére, Bajtira és Kanotára. Restauráltatta a hegyközségi kápolnát, majd 1977-ben a stációkat is. A fülkékben félalakos, feliratos műkő domborműveket helyeztetett el. Nagyon jó kapcsolatot épített ki a helyi evangélikusokkal és azok lelkipásztorával, Solymár Gáborral, következetesen tartva magát a II. vatikáni zsinat ökumenikus nyitásának elveihez.
1979. március 31-én II. János Pál pápa rapidoi címzetes püspökké, székesfehérvári segédpüspökké nevezte ki. Április 30-án szentelték fel. A Székesfehérvár-vasútvidéki egyházközség plébánosa lett, majd 1982. április 5-én Kisberk Imre megyéspüspök nyugalomba vonulását követően ő vette át az egyházmegye vezetését.
Püspökként is lelkipásztor maradt. Hívei és kollégái is kedvelték békeszeretete és közvetlensége miatt. Az Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett kiszélesíteni. Ő maga is gyakorolta a karitativitást. Következetesen igyekezett véghezvinni a II. Vatikáni Zsinat reformjait, amelynek céljaival azonosulni tudott. Elnöke lett az Országos Liturgikus Tanácsnak is, amely a zsinati határozatok liturgiai reformjainak kidolgozásával foglalkozott. Elnöke volt az Országos Magyar Cecília Társulatnak is, amely az egyházzene színvonalának emelését tűzte ki célul, Szakos püspök a zenei hagyományok megőrzésében jeleskedett. Hitvallását jelmondata hűen tükrözi: In caritate servire. Szeretetben szolgálni.
1991. szeptember 30-án vonult nyugalomba és 1992. június 20-án elhunyt. A székesfehérvári székesegyház altemplomában nyugszik. (szg)
Irodalom
Orbán István: Merítés. Sárvár, 2013. 34-35.
Varga Mária: A sárvári Szent László-templom. Sárvár, 1997. 65-66.
Konkoly István: Emlékezés Kovács Sándor megyéspüspökre. In.: Vasi Szemle. 1913. 2. szám
