Strelinger Herman, dr.
Jakabfalva, 1853 – Sárvár, 1908. december 31. Sárvári járási orvos, kórházigazgató
Zólyom vármegyei származású volt, a gimnáziumot a szülőfalujához közeli, ma már ahhoz tartozó Besztercebányán végezte el. Ezt követően Bécsben, az orvostudományi egyetemen tanult, majd az itteni közkórházban és a helyőrségi kórházban teljesített szolgálatot.
1883-ban választották meg a sárvári járás orvosává, egyben a kórház igazgatói teendőit is ellátta. Elsőként 1885. január 22-én címezte magát kórházi orvosnak, de valójában a község orvosi feladatait végezte. Már 1887-ben indítványozta egy járási kórház felállítását, mert felismerte, hogy a környék ellátott betegeinek száma egyre növekszik, és ezt az akkori Kis utcában (ma Széchenyi utca) működő intézmény ellátni már nem képes. Javaslatában a helyi laktanya átalakítását kérte. Kórházi alapszabályzatot is készített, amelyet a belügyminiszterhez is felterjesztett engedélyeztetés végett. A kórház igazgatóságát 1891-ig látta el. Ugyanakkor udvari orvosa volt a bajor uradalomnak és a hercegi párnak is.
Munkakörén kívül a helyi társadalmi életben is kiemelt szerepet töltött be. Beválasztották a sárvári képviselőtestületbe. Elnöke volt a Sárvári Dalos Egyesületnek, alapító tagja és egyben elnöke a Sárvári Tenisz Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Szombathelyi Római Katolikus Tanítóegyesületnek, valamint igazgatósági tagja a Sárvári Első Takarékpénztárnak. Megválasztották Vasvármegye tiszteletbeli főorvosává is. Felesége, Manzer Lujza szintén több jótékony szervezetben vitt vezető szerepet, férje halála után elvállalta a Jótékony Nőegylet elnökségét, valamint a világháború alatt számos segélyakciót szervezett, és közreműködött a selyemgyári hadikórház kialakításában.
Strehlinger Herman főképpen a tuberkulózisról és annak gyermekekre gyakorolt hatásáról, az ellene való védekezésről számos cikket és tanulmányt jelentetett meg. Neve a kor összegző irodalmi munkájában, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című kötetben is megörökítést nyert.
1908-ban súlyos, gyógyíthatatlan betegség támadta meg, amelyből nem épült fel, és az év utolsó napján hosszas szenvedés után elhunyt. 1909. január 2-án helyezték örök nyugalomra a sárvári temetőben. Posztumusz elismerésként a vármegyei tuberkulózis elleni egyesület portrét festetett róla. (szg)
Irodalom
Dr. Strelinger Herman emlékezete = Sárvári Járás. II. évf. 11. szám. 5. o.
Dr. Strelinger Herman = Sárvári Járás. II. évf. 2. szám. 2. o.
Naszádos István: A sárvári kórház története. Sárvár, 1999.
Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
