Semjén, Sömjén, Rábasömjén
Egykor önálló falu a városmagtól északra. Ma már a város része.

Első említése 1259-ben történt. 1288-ban említik Szent Péter-templomát, amikor a községet Kőszegi János nádor elcserélte a Jákokkal ölbői birtokért cserébe. A 14. század első felétől királyi tulajdonba került. Temploma a 13. század második felében épült, amelyre a falkutatások során megtalált román kori részletek utalnak.
Semjén a 14. század elejétől kezdve végig a sárvári uradalom része, mezőgazdaságból éltek lakói. Keresztülhaladt rajta a Sárvár-Sopron közti kereskedelmi út, e mentén kétoldalt álltak a község házai, középen a templommal, amelynek a 15. századtól kezdve ismerjük saját papját. Sokáig nem volt önálló plébánia, csak a 17. század végétől tudott elszakadni a patyi anyaegyháztól.
A 16. század elején robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a község, telkeinek száma megduplázódott. A Nádasdyak idején katonaparasztokat is letelepítettek, akik a földművelés mellett katonáskodni is kötelesek voltak az úrnak, cserébe adómentességet, vagy -kedvezményt kaphattak. Ekkoriban változhatott meg a templom védőszentje is, Szent Péterről Szent Márkra. Okát nem ismerjük.
A lakosság száma a 19. századtól kezdve emelkedett jelentősebb mértékben, az 1869 és 1920 közötti mintegy ötven évben megduplázódott. 1933-ban restaurálták templomát, ekkor számos román kori részletre bukkantak.
Az egykori városi rangját visszanyerni kívánó Sárvár 1968-ban egyesült Rábasömjénnel azért, hogy a lakosságszám-növekedéssel alkalmassá váljon a városi címre. (szg)
Irodalom
Varga Mária: Útszéli keresztek. A sárvári útmenti keresztek története. Sárvár, 2007.
Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár 2000.