Scherg Lőrinc
Lohr (Bajorország), 1864. – Sárvár, 1938. május 13. Erdőmester, a Farkas-erdő felújítója.
Lorenz Scherg a különleges erdőkezeléséről híres bajor Spessartban látta meg a napvilágot. Apját is Lorenznek (Lőrincnek) hívták, az édesanyja Elisabeth Vater. Ő maga is erdészeti tanulmányokat végzett Würtzburgban és Aschaffenburgban. Iskolái végeztével az alig 20 éves Scherget Lajos bajor királyi herceg hívta meg magyarországi, sárvári környéki birtokaira. 1884. december 5-én érkezett meg Sárvárra, ahol gyakornokként alkalmazták. Két évvel később már önálló beosztáshoz jutott, mint tacskándi erdész.
1901-ben bízták rá a káldi kerület teljes vezetését, majd 1909. november 20-án kinevezték főerdésszé. 1920-ban erdőmesteri címet adományoztak neki.
Szerény, csendes és szorgalmas embernek ismerte mindenki. Csak hivatásának élt, az erdőnek. Munkássága során a sárvár környéki erdőket, legfőképpen pedig a Farkas-erdőt újította meg. A korszerű művelés jegyében keresztezte a bajorországi magasabb színvonalú eljárásokat a hazai viszonyokkal. A leromlott, agyonlegeltetett bokros, nyíres Farkas-erdőt néhány évtized alatt magas hozamú, kiemelkedő hírű mintaerdővé változtatta. Bajorországból hozott tölgycsemetéket, talajjavítási céllal gyertyánt, valamint fagytűrő szlavóniai tölgyet telepített. Meghonosította az amerikai tölgyet is. Meghagyta a több évszázados tölgyeket, az ún. Banyafákat. A káldi határhoz közel bükkös jött létre, az ún. Lajos-bükkökkel.
Gondot fordított a gazdaságos vadgazdálkodásra is.
Munkásságának elismeréseképpen megkapta a bajor Szent Mihály-rend lovagi címét, valamint a Lajos-keresztet. Szaktanácsadónak hívták a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottságába. 1925-ben a kormánytól gazdasági tanácsosi, 1937-ben pedig gazdasági főtanácsosi címet kapott.
Feleségétől, Stegmüller Mariannétól született fia, Károly folytatta apja munkásságát, rendszeresen publikált erdészeti és vadászati szaklapokban, amelyben a sárvári, valamint a bajor uradalmak egyéb erdeinek gazdálkodását is szakértően írta meg.
Scherg Lőrincet a rengeteg munka felőrölte, de panasz nélkül viselte egészségének romlását, és az utolsó pillanatig dolgozott. Halála nemcsak családját érintette mélyen, hanem az erdész szakma is meggyászolta egyik kiválóságát. Utolsó kívánsága volt, hogy ne a sárvári temetőben helyezzék örök nyugalomra, hanem kedves fái alatt a Farkas-erdőben. Kérése teljesült, mikor elkészült sírhelye a Farkas-erdőben, az ideiglenes sárvári nyughelyéről oda vitték át maradványait.
Feleségével ott, a tölgyek alatt, közel a Rózsáskerti erdészházhoz alussza örök álmát Scherg Lőrinc erdőmester, aki bajor szülőföldjét cserélte fel az új, fogadott hazájáért, Magyarországért, Sárvárért és a Farkas-erdőért. Munkásságának eredményeit a mai napig élvezhetik, akik kilátogatnak a Sárvár és Káld közötti gyönyörű Farkas-erdőre.
Saját maga fogalmazta meg sírversét:
„Bajor tölgyek tövén, Spessartban volt hazám:
Majna-mosta Lohrban ringatott jó anyám
De több mint fél-század: magyar lett új honom
s magam-ültette tölgy borul a síromon.” (szg)
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra: Életutak. Sárvár, 1993.
Scherg Károly: Sárvár. Budapest [é.n.]
Böröndy Lajos: Halálozások. Scherg Lőrinc. In.: Erdészeti Lapok. 1938 június
Dr. Hiller István: A sárvári erdők bajor erdészeiről. In.: Erdészeti Lapok. 1988. 6. szám
