Sárváron minden évben, mondhatjuk nyugodtan, emberemlékezet óta, van egy kötelező program. Október utolsó hétvégéjén kimenni a Simon-Júdás vásárra. Évszázadok hosszú történetére néz vissza a vásár története. Érdemes közelebbről is megismerkedni vele.
Programok sokféleképpen születnek. Akármilyen furcsa a mai túltervezett világunkban, de a legtöbb jó fesztivál szinte véletlenül jön létre. Egy apró csírából fejlődik ki a felnőttkort megérő valódi ünnep. A sárvári folklórnapok története ilyen.
1989-1990. Rendszerváltás. A később születettek számára egy megtanulandó történelmi évszám, de azoknak, akik átélték, máig meghatározó esemény, amely gyökerestől átalakította az addigi világukat, mindennapjaikat, talán személyiségüket is.
1968. augusztus 20-án új város született. Az Elnöki Tanács határozata Sárvárt várossá nyilvánította. A modernkori várossá avatást komoly fejlesztések előzték meg, melyek a következő években is folytatódtak. A cím ugyanis kötelezett.
Január utolsó napjaiban Sárváron Tinódi Lantos Sebestyénre emlékeznek, aki öt évszázaddal ezelőtt járta a török seregek által ostromolt országot. Végül Sárvárra érkezett és elhunyt. A történet azonban nem ért véget itt.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra csak a kiegyezés után lehetett törvényes keretek közt emlékezni. Ezután folyamatosan alakult a megemlékezések rendje. Nemcsak a forradalom emblematikus helyszínein ünnepeltek, hanem szerte az országban, így Sárváron is.
Tavasszal két alkalommal is megemlékezünk a hölgyekről, márciusban a nőnapon, valamint május elején, az anyák napján. A rózsa és a bonbon mellé most egy különleges visszapillantást is csokorba kötöttünk.
Sokan a 19. és a 20. század fordulójára néhány évtizeddel később aranykorként tekintettek. Egy olyan időszakként látták, amikor még mintha minden rendben lett volna. Egy sárvári hetilap segítségével e korszak karácsonyi időszakát idézzük fel.
Az idei év kétszeresen is jelentős Sárvár sportéletében. 120 évvel ezelőtt, a Kerékpáros Egylet megalakulásával indult a szervezett sportolás a városban és az idén kerül átadásra a városi sportcsarnok, a Sárvár Aréna.
A szabadságharc nagyjából egy esztendős időszakában a harci cselekmények messzire elkerülték Sárvárt és Vas megyét. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a város és környéke kimaradt volna a küzdelmekből. Sőt…
A hegy leve, istenek itala vagy istenek ajándéka, nektár. Csak néhány kifejezés a borról, ami alkalmas a szomjoltásra, a jó hangulat fokozására, de sokoldalú, kultúrákat alakító, embereket, népeket összehozó funkcióval is bír.
1328. május 10-én Sárvár kiváltságlevelet kapott az uralkodótól, Károly Róbert királytól. A megadott kedvezmények segítették a Rába parti település fejlődését. A város évszázadokon keresztül őrködött kiváltságai felett, és nem egyszer saját földesurával is szembehelyezkedett. A város polgárai kiálltak saját ügyük mellett.
A sárvári vár ritkán élt át ostromot. 1326-ben Köcski Sándor foglalta el, 1454 novemberében a Kanizsaiaknak kellett fegyverrel visszavenni. 1532-ben a törökök próbálkoztak, sikertelenül. Közel kétszáz év múlva ismét fegyvercsörgés verte fel a várkastély nyugalmát.
Bejárta a Magyar Királyságot, hirdette az összefogást, a török elleni állandó küzdelmet, az Istenbe vetett hit jelentőségét. A király nemeséggel ismerte el törekvését. Tinódi Lantos Sebestyén Sárváron hunyt el 1556-ban.
Sárváron minden évben megemlékeznek Tinódi Lantos Sebestyénről, aki 1556. január 31-én hunyt el Nádasdy Tamás nádor udvarában. A főúr távol volt ekkor Sárvártól, de tiszttartója irodalmi megfogalmazásban tájékoztatta őt a költő haláláról.
1556. január 30-án hunyt el Sárváron a Tinódi Sebestyén, akinek énekei nemcsak a korszak kíváncsi emberének szóltak, hanem ma is izgalmas olvasmányok. Sárvár évről évre méltó módon emlékezik meg a költőről. A Nádasdy Ferenc Múzeum Tinódi élet- és korrajzával eleveníti fel emlékét.
Közismert tény mindenki számára, hogy 1848. március 15-én Pesten győzött a forradalom, sőt Petőfi naplója alapján szinte percre pontosan ismerjük az események menetét. De hogyan élte meg ezeket a napokat egy kisváros, Sárvár lakossága?
1848. március 15-én Pesten kitört a forradalom, Pozsonyban az országgyűlés elfogadta a reformtörvényeket, majd megalakult az első felelős magyar minisztérium. Eközben városunk, Sárvár élte a mindennapi megszokott életét, pedig közben minden megváltozott.
1849. október 6-án Aradon és Pesten halálos ítéleteket hajtottak végre. Katonák golyó vagy kötél által haltak meg. Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt fel akarták akasztani, végül három golyó okozta a halálát.
A nyári melegben hűtőszekrények, légkondicionáló berendezések, valamint háztartási gépek, világítótestek egy pillanat alatt szinte dísztárgyakká alakulhatnak át egy vihar miatt. Előkerülnek a gyertyák, mécsesek, egy régmúlt kor világítóeszközei.
1912. április 14-én vasárnap körülbelül 11 óra 40 perckor egy tiszta, csillagos éjjel a hajó egy jéghegybe ütközött. Ezt olvashatjuk a Sárvári Járási Hírlap korabeli számában. Egy hónappal a tragédia után a városban mindenki pontosan tudta, mi történt. A sárvári újság beszámolójánál többet talán ma sem tudunk.
1904. április 12-én alakult meg a francia érdekeltségű műselyemgyári gazdasági társaság, amely felépítette a város első – az akkori viszonyokhoz mért – óriásvállalatát. A sokszáz főt foglalkoztató cég nemcsak munkát adott, de jelentős hatást gyakorolt a településkép átformálására is.
Bajorország uralkodói dinasztiája, a Wittelsbach család több mint 700 éven át (1180-1918) ült az ország trónján, a leghosszabb ideig az európai államok történetében. Eközben más európai államoknak is adtak királyokat. 1305 és 1307 között III. Ottó bajor herceg, IV. Béla unokája Magyarországon uralkodott.
Minden év október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk. Újra és újra megtanuljuk nevüket, elhelyezzük koszorúinkat, meghallgatjuk és elmondjuk emlékbeszédeinket. 1849. október 6. nemcsak Arad miatt leggyászosabb napja a magyar történelemnek.
Épületek, terek vesznek körbe minket. Amikor az utcán sétálunk, talán eszünkbe se jut, hogy néhány évtizeddel ezelőtt kik verték fel a port a napsütötte időben. Egy régi jegyzék Sárvárról most segít minket abban, hogy felidézzük a város régmúltjának néhány mozaikját.
A bajor királyi család trónörököseiről, az uralkodókról, azok katonai karrierjéről, politikai felfogásukról, gazdasági vagy jogi ismereteikről, kultúrához fűződő viszonyairól köteteket töltenek meg. Jóval kevesebbet szólnak a hölgyekről, pedig szerepük a Wittelsbachok történetében, de Sárvár fejlődésében is vitathatatlan.
Az első világháború utolsó évében, 1918. február 20-án ünnepelte a bajor király, III. Lajos és felesége, Mária Terézia házasságkötésük félévszázados évfordulóját. A nehéz körülményekre tekintettel szerény ünnepségre került sor Münchenben, ahol mégis méltón emlékeztek meg a Sárváron is birtokos királyi pár aranylakodalmáról.
A bajori királyi dinasztia tagjai nemcsak pihenőhelynek tekintették Sárvárt, melynek környékén jó vadászatokat lehet tartani. A Wittelsbachok által fenntartott gazdaságok magas színvonalon működtek, megélhetést biztosítva számos sárvárinak és környékbelinek.
Hófehér ruhás vidám menyasszonyt vezet egy őszülő szemüveges, kezében cilindert tartó idős úr a kisváros főutcáján. Mögöttük szintén boldog, gyönyörű ruhába öltözött násznép halad, integető, kipirult arcú gyermekek és szüleik sorfala között. A díszes menet a templomba tart.
A kincsek körülvesznek minket. Ez fokozottan igaz a múzeumra is, ahol a múlt tárgyi emlékeit őrizzük. A kincs nem minden esetben aranyserleget, ezüstpénzt, ékszereket és más efféléket jelent, persze, azt is, de számunkra minden múltbéli tárgy kincs.
Meghívók, legyezők, táncrendek, csodás estélyi ruhák, kivilágított termek, zene. Sokunk képzeletében így elevenednek meg a régmúlt korok báljai a romantikus regények és kosztümös filmeknek köszönhetően. Valóban ilyenek voltak ezek az események?
Fülöp Kálmán, jól ismert slágerek dalszerzője 90 éve született Sárváron. Élj vele boldogan. Ádám, hol vagy? Szeretni kell, ennyi az egész. Rövid az élet. Ria-ria-Hungária. Ha elindul a dallamuk, mindegyik sláger szövegét egyből énekelni kezdjük. Valószínűleg az a jó sláger, melynek a szerzőjét nem is tudjuk pontosan.
1612. május 3-án halt meg Beythe István, a kora újkori Magyarország egyik kiváló botanikusa, protestáns egyházi írója és prédikátora.
A kivételes képességű és sokoldalú műveltséggel rendelkező Beythét tekinthetjük Vas megye és Magyarország egyik legkorábbi hazai természettudósának.
Az október 23-i budapesti diáktüntetés, majd fegyveres felkelés híre hamar eljutott vidékre is, ahol szintén tüntetések, fegyveres harcok, sortüzek zajlottak. Sárváron Abai Imre plébánosnak volt meghatározó szerepe.