×

Nádasdy Ferenc
Múzeum
Sárvár

FőoldalLátogatásMúzeumsuliTudástárMúzeum
Sárvári blog az Illúzió Múzeumáról

A múzeum illúziója

A hírek új múzeumról írnak a fővárosban, ahová szívesen látogatnak el az influenszerek. Telefonjukkal videók sokaságát készítik és osztják meg közösségi oldalaikon, miközben kiabálják: „Úristen, hogy lehet ez?!”. Mi is ezt kérdezzük.

Karácsony előtt néhány héttel nyitotta meg kapuját Budapesten az Illúziók Múzeuma. 500 négyzetméteren optikai trükkökkel várják a látogatókat, körülbelül egy órás élményt kínálva.

Feje tetejére állított terem, tükrökkel végtelenített hatást keltő szoba, a kicsi és nagy illúzióját nyújtó sarok, az örvénylő alagút, melyen keresztül megtenni néhány métert szinte lehetetlen. Egy tükör, amely megmutatja a valóságot, egy kaleidoszkóp, amely háromszögekbe sokszorozza a nézőt.

A világ legnagyobb magánmúzeumlánca várja a szórakozni vágyókat nemcsak Budapesten, hanem a világ számtalan nagyvárosában, többek közt Párizsban, Dubajban, New Yorkban, Isztambulban, Új Delhiben, Torontóban, Dohában, Vilniusban, Krakkóban, Belgrádban.

Az iskolai csoportoknak szóló ajánlóból megtudjuk, hogy az egész vállalkozás „egy innovatív, szórakoztató- és oktató központként indult útjára 2015-ben”. Két horvát építész ötleteként és megvalósított álmaként valósult meg az optikai illúziókra épülő kiállítás.

Az első helyszínt Zágrábban nyitották és a jól látható siker után következtek az újabb és újabb megnyitók. A tervek szerint öt éven belül századik egységük is várja a látogatókat.

Az attrakciók mellett mindenhol magyarázatot talál a vendég az adott attrakcióról, melynek segítségével megérti, milyen jelenséggel áll szembe, mi csapta be az érzékeit.

A fő célcsoportot elsősorban a gyerekek alkotják, de nemcsak ők „fogják élvezni a múzeumot, fantasztikus szórakozás ez szülőknek, nagyszülőknek és pároknak egyaránt”.

A szervezők a fotózást nem tiltják, sőt szinte előírják.

„Feltétlenül hozz magaddal kamerát.” – olvashatjuk a kiállítás honlapján. A Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK) fül alatt pedig még hozzáteszik, a minél több, annál jobb elv szerint érdemes kattintgatni. „Annyi fotót készíts, amennyit tudsz.”

A kiállítás hivatalos honlapja múzeumként határozza meg magát, a beszámolókban pedig olvashatjuk, hogy vezetőjét múzeumigazgatóként mutatják be. Az internetes felületen azonban nem találunk azzal kapcsolatban semmilyen tájékoztatást, gondolatmenetet, vajon miért éppen a múzeum kifejezés jutott az alapítók eszébe a projektről.

A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Huszárkiállítás
A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Huszárkiállítás

Az edukatív élmény kifejezés ugyan többször szerepel az oldalon, de annak tartalmát nem fejtik ki. Nem szeretnék kukacoskodni, de a szakirodalom ilyen fogalmat nem ismer, nem használ, az nem szerepel az alapvető pedagógiai irodalomban. A múzeumpedagógiaiban sem.

Természetesen tudjuk, inkább sejtjük, hogy a tervezők, szervezők az élményközpontú tanulásra gondolhatnak. Nem másról van szó, mint egy tanító laborról, ahol nagyon jól néznek ki a szemléltető eszközök.

Az Illúziók Múzeuma azzal, hogy teljesít egy pedagógiai célt a szemléltető oktatás eszközével, még nem jelenti azonban azt, hogy múzeumként határozható meg. Modern oktatási helyszínként inkább, mint múzeumként.

A múzeumpedagógusok nem a kiállítást használják nevelő, oktató céljaik eléréséhez, hanem a kiállítás tartalmát, kérdésfelvetését, felvetett problematikáját közvetítik a látogatók felé változatos módszereket, izgalmas eszközöket bevetve.

Az Illúziók Múzeuma egy szemléltető eszközpark, nem múzeumi kiállítás.

A világ számos országában megtalálható, magánbefektetők által létrehozott hálózat úgy definiálja magát múzeumként, hogy a múzeumi feladatok közül egyet sem valósít meg a maga teljességében.

Arról nem is beszélve, hogy általában sem felel meg azoknak az elvárásoknak, melyek meghatározzák mi a múzeum és mi nem az.

A múzeum fogalmát nemzetközi szervezetek ajánlásai mellett egyes országokban, így nálunk is jogszabályok előírásai határozzák meg. Mindemellett a múzeumtörténeti hagyományok is befolyásolják, mit tekintünk múzeumnak és mit nem.

Az Illúziók Múzeuma kapcsán érdekes olvasni akár a vele kapcsolatos véleményeket, akár a különféle beszámolókat. Többször emlegetik a Csodák Palotáját vele kapcsolatban, amire a tulajdonosok természetesen nem utalnak.

Tegyük hozzá, a Csodák Palotája jóval összetettebb tevékenységet lát el, mint az Illúziók Múzeuma, mégsem határozza meg magát múzeumként.

A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Szalonsor
A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Szalonsor

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM – International Council of Museums) időről időre nyilvánosságra hozza a múzeumok fogalmát. Idén augusztusban Prágában lesz a szervezet következő általános gyűlése, ahol a program egyik kiemelt pontjaként újra terítékre kerül a kérdés, vajon mi jellemzi ezt az intézménytípust.

A hírekből tudjuk, hogy nehéz feladat elé néz a vezetőség, ugyanis komoly (belső) vita kíséri az új definíciós kísérletet.

A jelenleg érvényes meghatározást a bécsi találkozón fogadták el 2007-ben. Idézzük.

„A múzeum a társadalom és annak fejlődésének a szolgálatában álló, a nyilvánosság számára nyitott, nonprofit, állandó intézmény, amely az emberiség és környezete tárgyi és szellemi örökségét megszerzi, megőrzi, kutatja, közvetíti és kiállítja az oktatás, kutatás és a szórakozás céljából.”

2019-ben Kyotoban új javaslat került az ICOM Általános Gyűlése elé, de egyelőre a döntést későbbre halasztották. Nézzük meg, mi volt az új javaslat (úgy tudom, hogy nincs hivatalos magyar fordítása, ezért saját, néha inkább suta fordításommal kell most beérnünk).

„A múzeumok demokratizáló, befogadó és többszólamú (polifonikus) terek a múltról és a jövőről folytatott kritikus párbeszéd számára. Miközben ismerik és kezelik a jelen konfliktusait, a társadalom megbízása alapján megőrzik a műtárgyakat, valamint a különböző emlékeket a jövő nemzedékei számára.

A múzeum minden ember számára garantálja az egyenlő jogokat és az egyenlő hozzáférést a kulturális örökséghez.

A múzeumok nem profitorientáltak. A részvételen alapulnak, átláthatók, és együtt dolgoznak különböző közösségekkel, közösségekért, hogy a világról alkotott képet gyűjtsék, megőrizzék, kutassák, értelmezzék, kiállítsák és bővítsék, így járulva hozzá az emberi méltósághoz, a társadalmi igazságossághoz, a globális egyenlőséghez és a bolygó jólétéhez.”

Jól látható, hogy az ICOM új meghatározásával jóval nagyobb feladatot és az eddiginél is nagyobb társadalmi felelősséget rakna az egyes múzeumok vállára, de közös elemként a korábbi és jelenleg érvényes definícióval a kyotói javaslatban szintén szerepel a gyűjtés, megőrzés, kutatás, kiállítás, közvetítés feladata.

A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Reneszánsz forduló
A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Reneszánsz forduló

Ha az érvényes meghatározást a rendelkezésre álló információk alapján az Illúziók Múzeumára alkalmazzuk, egyértelművé válik, hogy nem felel meg a múzeummal szemben támasztott követelményeknek.

Egy profitorientált vállalkozásról beszélhetünk, mely nem gyűjt sem tárgyakat, sem dokumentumokat, sem a világ jelenét a jövő generáció számára képviselő kulturális leletet. Nem gyűjt, nem őriz meg és nem kutat.

Ráadásul nem is állandó intézményről van szó, ha nem hozza a bevételt, a befektetői csoport megszünteti, bezárja vagy eladja.

Hasonló következtetésre jutunk, ha a magyar jogszabályt megnézzük. Az 1997. évi a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló CXL. törvény több pontban határozza meg a múzeum általános jellemzőit, feladatait, típusait.

Csak egyetlen pontot idézzünk, mely szerint a muzeális intézmény „a kulturális javak egységes szaktudományos szempontok szerint, tudományos szaktevékenység keretében kialakított, nyilvántartott és dokumentált együttesét őrzi, gondozza és kiállításon bemutatja”.

A múzeum nemcsak egy bemutatóhely, kiállítási helyszín, hanem tudományos intézmény is. Sem az ICOM, sem a magyar törvény elvárásainak nem felel meg az Illúziók Múzeuma, nevében a múzeum kifejezés félreérthető.

Könnyen hozzátehetjük, hogy ezt mindenki tudja, az Illúziók Múzeumának az alapítói, befektetői, de az odalátogatók is. Jómagam ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

Akik véleményt alkottak az attrakcióról, nem említették, hogy nem múzeumban jártak. Dicsérték, milyen jó program, vagy épp ellenkezőleg, negyedóra alatt teljesíthető, nem igényel túl hosszú időt a megtekintés.

Érdekesebbek számomra azok a vélemények, melyek szerint egyszer érdemes megnézni, többször nem. A megújulási lehetőséget vitatják el ezzel a bemutatóhelytől.

Ha kifogynak a jó, nem önmagukat ismétlő ötletekből, nincs miért újra elmenni. Az attrakciónak nincs állandó látogatóköre, nincs olyan közössége, közönsége, mely kíváncsi a legújabb kiállításra, előadásra, tárlatvezetésre.

Távol áll tőlem, hogy ezt kívánjam, sőt nem is gondolkodom arról, vajon ez egyáltalán reális-e vagy nem. Számomra csupán ez is egy említésre méltó körülmény, mely szerint 

neve ellenére csupán a múzeum illúziójáról beszélhetünk, nem múzeumról.

Miért baj, hogy múzeumként adja el magát a hely? Miért? Baj?

A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Bútorok világa
A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Bútorok világa

Jogos a kérdés. Miért zavar minket, hogy van egy bemutatóhely, ami kiállítást ajánl, nevében benne van a múzeum? Sőt hozzátehetik, hogy ez talán még jó is nekünk, hiszen általában reklámozzák így ezt az intézménytípust. Igen, felvethető ez a gondolat is, azonban nem gondolom, hogy igazuk van. Sőt.

Az Amerikai Múzeumok Szövetsége (American Alliance of Museums) kutatása szerint a múzeumokat általában a megkérdezettek nagy többsége a legmegbízhatóbb intézmények közé sorolta. A hitelességről van szó, amit a múzeumokhoz kapcsolnak az emberek, amikor erről az intézményről hallanak, amikor ezzel az intézménnyel kerülnek kapcsolatba.

A hitelességről és a bizalomról van szó.

Az Illúziók Múzeuma, illetve a másik globális kezdeményezés, a szintén 2015-ben piacra lépő szelfimúzeumok és a melléjük felsorakozó bubbles múzeumok ezt a bizalmat ássák alá.

Egyetlen, egy látszólagos, mondjuk úgy, virtuális, netán hamis közös pontra építve használják azt az elnevezést, melynek hitelességét nemcsak nemzetközi szervezetek, nemzeti jogszabályok óvják, hanem egy több évszázados hagyomány is.

Folyamatosan szükség van a fogalmak újragondolására, de ez nem egyenlő a kiüresítéssel.

Egyrészt ezek a helyek leszűkítik egyetlen tevékenységre az eredeti meghatározást, ráadásul azt is negatív színben tüntetik fel, amivel kapcsolatban azt hirdetik, hogy ők aztán nem ilyenek, épp ellenkezőleg.

A kiállításról, pontosabban az unalmas, élményszegény múzeumi kiállításról van szó. Egy olyan sztereotípiáról beszélünk, melynek megfoghatók a gyökerei, de ami még fontosabb, nem igaz.

Érdemes kalandozni az egyes intézmények közösségi oldalain a vélemények között. 300 véleményből még öt sem írja azt, hogy unalmasak lennének például a sárvári kiállítások.

Alapvető marketingszabály, hogy a rossz véleményt sokkal határozottabban adjuk tovább, mint a negatívat. A múzeumok ezek szerint nem unalmas helyek.

Vannak nehezen végig nézhető kiállítások, de úgy tűnik, ez van kisebbségben, másrészt ez nem az unalommal függ össze.

Az új, hálózatba szervezett bemutatóhelyek, még ha erre nem is gondolnak, a nem profitorientált, társadalmi feladatot ellátó múzeumok ellen dolgoznak és komoly kárt okoz(hat)nak ezzel.

A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Díszterem
A sárvári múzeum állandó kiállításának részlete. Díszterem

Nem az a baj, hogy vannak ilyen helyek, hanem a névválasztásuk. Hogy múzeumnak hívják mindazt, amivel foglalkoznak, holott az ehhez kevés.

Szórakoztatóhelyek, melyek csak azért hívják így magukat, mert tudják, a múzeum kifejezés hitelességet jelent, ami pénzt hoz, gazdasági hasznot, nem többet. Főleg akkor, ha egy könnyed, alig egy óra alatt, különösebb intellektuális befektetés nélkül teljesíthető, szórakoztató attrakciót kínálnak.

Majd a látogató elmegy egy valódi múzeumba, mely gyűjteményére alapozott tudással kiállít, közvetít, csak nem állnak rendelkezésére a bemutatás nagyszerű, megmosolyogtató, szórakoztató installációi és a vendég csalódni fog. Mert a múltkor, a szomszédban mást látott. Egy másik múzeumban, ahol pörögtek, eltűntek, fejen álltak.

Ezért gond, hogy múzeumként adják el magukat ezek a helyek.

Vagy ez nem is olyan nagy gond? Szerintem igen. 

Még akkor is, ha sokan most elképzelik, milyen érdekes lenne a sárvári múzeum dísztermében egy hatalmas kaleidoszkóp. Minden egy ilyen érdekes felvetéssel kezdődik. Ez az igazi illúzió!
Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15801 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza