Sárvár személyesen. Helytörténeti kiállítás
Állandó helytörténeti kiállításunk jeles sárvári személyek életútján keresztül mutatja be a város múltját. Műtárgyak, fényképek, történetek mesélnek az elmúlt évszázadokról, évtizedekről.
A kiállítás címe több megközelítésre ad lehetőséget. Egyrészt a várostörténet egyes területeinek bemutatásához a múlt kiemelkedő sárvári egyéniségei voltak a segítségünkre. Másrészt személyesen hozzánk, sárváriakhoz és a városba, a múzeumba látogatókhoz egyaránt szól.
Találkozhatunk gyermekkorunk egy-egy pillanatával, ismerős, mára talán már megváltozott környékeket barangolhatunk be, felfedezhetünk ismerősöket, családtagokat is. Sárvárra látogató vendégeink pedig felfedezhetik egy sok évszázados város változásait, izgalmas és kevésbé napos pillanatait.
A hagyományos időrendi vonal helyett a tematikus bemutatást választottuk. A kiállított tárgyak, képek és dokumentumok jó részét a 19-20. század adatgazdagabb és érzelmileg megfoghatóbb korszakából válogattuk.
Elképzelhető, hogy ma már keveseknek mond valamit az a név, hogy Szalber András, Huszár Mihály vagy Eőry Vilmos. Pedig sorsuk bizonyos tekintetben összeforrt. Mindhárman egyidőben ültek a városi képviselőtestületben, döntöttek adókról, iskolák létesítéséről, az utcák fásításáról vagy arról, hol álljon az első világháborús elesettek hősi szobra.
Ez a három férfi most ismét egy helyen találkozott azért, hogy segítsen nekünk abban, hogy eligazodjunk a gazdasági élet, a városfejlődés vagy a vallástörténet területén. Ki lehetne méltóbb arra, hogy az ipar, kereskedelem és agrárgazdaság bemutatására vállalkozzon, mint a saját erejéből jelentős vagyont gyűjtő Szalber András csizmadiamester, ki tudná jobban elmondani nekünk, hogyan kezdett kialakulni a mai város arculata, mint annak tevékeny részese, Eőry Vilmos városbíró? Huszár Mihály apátplébános a két világháború között maga is alakítója volt Sárvár hitéletének.
Ernetz Ignác elsőként írta meg a település történetét, „szakértőként” vontuk be a mezővárosi múlt felelevenítésébe. Barabás György iskolaigazgató-tanító, Nógrádi Géza múzeumigazgató és önkéntestűzoltó-parancsnok, valamint Szíj Rezső lelkész villantja fel az oktatástörténetet, az egyesületi és kulturális életet, valamint a vallási múltat.
Személyes tárgyaik (Eőry Vilmos sárvári vár képével díszített sétapálcája, patikus üvegcséi, Huszár plébános meghívója Darányi Kálmán miniszterelnök összejövetelére, Szalber András feszülete és imakönyve és sok minden más) megelevenítik előttünk egykori tulajdonosaik hétköznapi életét.
Hogyan kellett használni a XX. század elején a gyalogjárdát? Mire szolgált a 30-as években a háztartástan tantárgy a polgári iskolában? Mikor lett Sárvár (kétszer is) város? Miért vannak ma is erős lengyel kulturális hagyományok a városban? Hogyan fejlesztették a tizenévesek szépérzékét? Miért kerül egy helytörténeti kiállításba a PEPSI címkéje?
Ez a kiállítás nem(csak) helytörténet, ez a MI történetünk. Minden egyes emberé, mert a települést nem a házak összessége, hanem a benne lakók érzései, tettei, identitása határozzák meg.
