Sár (Sári)
Egykor önálló falu a városmagtól nyugatra, Szombathely felé. Ma már a város része.
Első említése 1266-ban történt. Kőszegi János nádor 1288-ban keltezett innen okleveleket, amelyek kiadási helyeként kétszer Sárt, egyszer Sárvárt nevezte meg. Mivel Sárvár 1328-as kiváltságlevelében a kérvényezők nem kértek jogot önálló plébánosválasztásra, arra következtethetünk, hogy Sár községben már létezett plébánia. Minden bizonnyal a község is korábban keletkezett, mint a későbbi mezőváros. Érszegi Géza véleménye szerint a német városok némelyikének keletkezését megelőzte egy kisebb település, amelyen kereskedők laktak, templomuk védőszentje pedig Szent Miklós volt. Aztán később lakói átköltöztek a városba, de a Szent Miklós-templom a helyén maradt, és a korábbi település elővárossá vált. Valószínű, hogy Sár-Sárvár esetében is ez történhetett. A Sár községben álló templomot ugyanis szintén Szent Miklósnak szentelték.
A 15. században Sár valóban elveszítette korábbi szerepét, elővárossá vált, amelyet 1390-ben említett neve, Külsősár is bizonyít.
A templomon gótikus ablakrészletek is láthatók, elsőként 1454-ben említették. Területe 1000 fő befogadására volt alkalmas, így a környékbeli településekről, mindenekelőtt a mezővárosból is, idejártak misére. A falu egyutcás szerkezetű volt, amelynek közepén állt a templom a temetővel. Sár községben 1519-ből iskolát is említenek.
Perneszith György levele alapján a kutatók azt feltételezik, hogy a templomban, vagy az akörüli sírkertben temették el 1556 januárjának végén Tinódi Lantos Sebestyént, a végvári harcok hírneves krónikását.
A lakosság főként mezőgazdaságból élt, mesterember alig akadt, az 1832-es összeírás is csak egyetlen kovácsot említ. A lakosság száma lassan emelkedett, 1698-ban 130, 1900-ban 806 fő volt a falu lélekszáma. A 18. századtól saját pecsétet is használhattak, amelynek körirata Saár Helység volt, belül a fő foglalkozásra utaló ásó és kapa három összefont búzakalásszal ölelve.
A 20. század elejére Sörösön keresztül a várossal lassan egybeolvadó Sárt 1912-ben egyesítették Sárvárral. Nevét ma is őrzi a lakosság, Sáriként emlegetve az egykor önálló községet. (szg)
Irodalom
Varga Mária: Útszéli keresztek. A sárvári útmenti keresztek története. Sárvár, 2007.
