Rozgonyi Rénold
1410-20. - 1472. június 23./augusztus 12. Honti, nógrádi és vasi főispán, székely ispán, temesi ispán, tárnokmester.
Rozgonyi János tárnokmester és Domoszlói Apollónia fia. 1438-ban említik először a források. 1440-ben családjával együtt Erzsébet özvegy királynéval és fiával, a csecsemő V. Lászlóval szemben III. Ulászló lengyel király mellé állt. Tagja lett a január 18-án Krakkóba induló követségnek, amely a 16 éves uralkodót Magyarországra kívánta hívni. Amikor Ulászló Budára érkezett, a fogadóbizottságban Rénold is megjelent. Rokonaival együtt aláírta az V. László megválasztásáról szóló határozatot és hűséget esküdött az új királynak.
Harcolt Erzsébet híve, a Felvidéket uraló Jan Giskra ellen, aki azonban fegyveres erővel a királyné hűségére kényszerítette a főurat. Feltehetően csak kényszerből vállalta új úrnője szolgálatát, amelyet bizonyít, hogy három hónappal később, 1441 decemberében Ulászlótól kapott jelentős adományokat, köztük Likava várát. A király ráadásul még nógrádi, honti és talán hevesi ispánná is kinevezte (1442-ig töltötte be a méltóságot). 1442 folyamán megerősítette hűségesküjét Ulászlónak, de év végén már egyértelműen Erzsébet királyné híve.
Feltehetően Cillei Ulrik az, aki Rénold átpártolását elősegítette. Egyes feltételezések szerint Rozgonyi az 1430-as években Cillei mellett apródoskodott. Közreműködésével testvére, Cillei Anna és Garai Miklós nádor lánya, Kanizsai László özvegye, Dorottya kezét is elnyerte. Ezzel Rozgonyi rokoni kapcsolatba került a nagyhatalmú Garai-Cillei családdal, ráadásul az özveggyel a kezére került Sárvár vára is. 1443 januárjában említik először Sárvárt Rozgonyi kezén. Hamarosan Kapuvár és Somló is az ő és testvérei, János és Osvát kezére került. Rénold Sárvárra költözött. Itteni bázisaikról kiindulva terjeszkedni kezdtek a Dunántúlon az Ulászló-párti Marcaliak és Gersei Petők rovására.
1443 őszén ismeretlen körülmények között fogságba ejtették Kanizsai Imrét, aki feltehetően Ulászlóhoz pártolt, és igyekezett a Rozgonyiaktól visszaszerezni birtokait. Október táján aztán Rénold, János és Osvát ostrom alá vette Kanizsa várát. Imre familiárisai, a várnagyok szorongatott helyzetükben Alsólendvai Bánffy Istvánhoz és Pálhoz fordultak segítségért. A harcokba újra bekapcsolódó Gersei Petők birtokaira bosszúból Rénold és testvérei rávetették magukat. Az ún. hosszú hadjáratból (1443-44) hazatérő Ulászló 1444 első felében döntött a Rozgonyiakkal kapcsolatban. Parancsot adott a Petőknek, akik harcba hívva a zalai nemességet a Bánffyak segítségével a Balaton-felvidék várait visszafoglalták a Rozgonyiaktól.
Ulászló 1444 végén, Várnánál bekövetkezett halála után pártja szétesett. A Rozgonyiak kiegyeztek Hunyadi Jánossal, aki 1446-tól kormányzóként állt az ország élén. Rénold Hunyadi 1446-os III. Frigyes német uralkodó elleni hadjáratában is részt vett. Ugyanekkor az országgyűlés határozta értelmében visszaadta Kapuvárt a Kanizsaiaknak, de Sárvárt megtartotta.
1448-ban vasi ispánná nevezték ki (1454-ig), és még ugyanebben az évben részt vett a katasztrofálisan végződött rigómezei csatában. 1449 és 1453 között Osváttal együtt székely ispánná emelkedett. Azonban 1453 második felében az udvar elmozdította tisztségéből. (1455-ben rövid időre visszanyerte.) Ugyanekkor történhetett, hogy nyugat-dunántúli zsoldosvezéreik felmondták az engedelmességet a Rozgonyiaknak, nyilván fizetésük elmaradása miatt. Rénold így 1454 tavaszán Hunyadi Jánossal együtt indult a zsoldosvezér, Nabukodonozor Ankenreuter által megszállt Csepreg ostromára, de bevenni nem tudták. Ezt követően a péterváradi országgyűlésre távozó Rénold távollétét kihasználva, az év őszén Kanizsai Imre és unokatestvérei visszafoglalták Sárvár várát a Rozgonyiaktól.
A riválisok 1456 nyarán egyeztek meg arról, hogy egymás minden kártételeit megbocsátják, de a Kanizsaiak 4000 aranyat fizetnek Sárvárért zálogösszeg fejében. Sárvár ezzel visszakerült a Kanizsaiak kezére.
Rénold Mátyás király kegyét is elnyerte, aki előbb temesi ispánná, majd 1470-ben, bátyját, Jánost váltva tárnokmesterré emelkedett. Nem sokáig örülhetett ennek a magas méltóságnak, mivel részt vett a Vitéz János-vezette összeesküvésben. A király 1471 nyarán megfosztotta a tárnokmesterségtől, és csak várai átadása fejében adott számára kegyelmet. Nem sokkal ezt követően Rozgonyi Rénold meghalt.
Két feleségétől, Garai Dorottyától, majd Maynberg Erzsébettől két lánya született. (szg)
Irodalom
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Budapest, 2006.
Pálosfalvi Tamás: A Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444). In.: Századok. 2003. 4. szám
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I-II. Budapest, 1996.
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Nógrády Árpád: Csepreg ostroma és Sárvár bevétele 1454-ben. In.: Vasi Szemle. 2010. 4. szám