Regény, film, múzeum. És az első szerelem!
2015.02.25
Az új állandó huszár kiállítás előkészítésekor nem egy izgalmas kérdést végig lehet gondolni. Az egyik ilyen problémakör a technikai eszközök használata. Hová tegyük az információs pultot? Milyen mobiltelefonos alkalmazást találjunk ki? Hogyan nézzen ki a kiállítás honlapja? Nem másról van szó tehát, mint az interaktivitásról.
Egy kiállítás megtekintése olyan, mint amikor regényt olvasunk, vagy egy ismeretterjesztő filmet nézünk. Nem véletlen az egymástól távolinak tűnő hasonlat, amelyet még szaporítani is lehet. A lényeg ugyanis, hogy akár egy regénybe kezdünk, akár egy dokumentumfilmet nézünk, az esetek döntő százalékában szinte semmit nem tudunk arról, hogy mi vár ránk. Egyetlen egy dolog van meg bennünk, amiért egyáltalán fordítunk egyet a címlapon, vagy el kezdjük nézni a filmet, netán belépünk a múzeum ajtaján. Ami bennünk van, a kíváncsiság. A téma, a szerző, a hely vagy valami más iránt, amiért időt, netán pénzt áldozunk, hogy átérezzük, megismerjük az ismeretlent.
Kattanj rá!
A múzeum ezért, hasonlóan a regényíróhoz, a filmrendezőhöz, mindent megtesz, hogy ezt a kíváncsiságot fenntartsa, kielégítse. Általános fogalomként használjuk ilyenkor az interaktivitást. A diák, a turista, a helyi polgár, mondjuk úgy vendég, érintse meg, kattanjon rá, színezze ki, rakja össze, olvassa el mindazt, amit a múzeum felkínál számára. Haladjon végig az információs pontokon, legyen az felirat, mobilalkalmazás, rögzített pult. Nagyítson, kicsinyítsen, küldjön üzenetet. Egyszóval mind a múzeum, mind a vendége legyen tevékeny, legyen interaktív. Legyen közük egymáshoz.
Eleje, közepe, vége
Amikor most készítjük elő a Nádasdy Ferenc Múzeum új állandó huszár kiállítását, nagyon sokszor eszembe jut, hogy a jó regények, a jó filmek nem azért ragadnak magukkal, mert főleg az utóbbiak tele vannak jó trükkökkel. Egy csata rekonstrukciója filmes eszközökkel nem azért varázsol el, mert háromdimenziós. Hanem azért, amiért Tolsztoj csataleírásainál is úgy érezzük, ott vagyunk a fojtogató füstben, vagy éppen felénk száguld egy lovas kivont szablyával, egy gyalogos előretartott puskával. Az interaktivitás nem a technika használata önmagáért, hanem az interaktivitás maga a dramaturgia. Mint ahogy minden regénynek, filmnek dramaturgiája van, úgy legyen a kiállításnak is. Már az első pillanattól kezdve legyünk kíváncsiak, tartsa fenn bennünk a feszültséget, hogy valami új következik, legyen eleje, közepe és vége. Lehet használni technikai eszközöket, de azzal ne vonjuk el a kiállításról a figyelmet. Csak ott legyen kütyü, ahol tényleg kell. Ne felejtsük, hogy a beszerzett eszközök egy részét sokan már otthon is használják, és a drága pénzen megvett technika hamar elavul, nem öt év múlva, hanem jóval korábban. A high tech a kiállítás dramaturgiáját, a történetmesélést szolgálja. Ha nem kell, azt is vállaljuk fel.
Az első szerelem, olyan mint egy álmodás
A kiállítás olyan, mint egy jó regény. Az első mondatától kezdve megragad és utána még egy jó ideig nem ereszt. És közben észre sem vesszük, hogy új ismeretek ívódnak belénk, és egy élménnyel leszünk gazdagabbak. Még akkor is, ha a végén megdöbbenünk. Sőt azt mondjuk, hoppá, aszta, hú. Esetleg egy jót nevetünk. A lényeg, hogy emlékezzünk rá még egy jó ideig, netán életünk végéig. Mint az első szerelemre!
