Rahner Máté
Fertőmeggyes (ma Mörbisch am See, Ausztria), 1810. szeptember 14. – Nemeskolta, 1877. május 11. Evangélikus lelkész, 1848-49-es szabadságharcos.
Mivel német nyelvű családban született, 11 éves korában szülei Bükre küldték, hogy megtanuljon magyarul. Ezt követően Sopronban végezte a tanulmányait, majd 1830 és 1833 között a bécsi Evangélikus Teológiai Tanintézet hallgatója volt. Hazatérve Keményegerszegen a Vitnyédy családnál házitanítóskodott. 1834 augusztusában szentelték káplánná és a nemesdömölki egyházhoz került. A sárvári evangélikus templom felépítését követően választotta meg a közösség lelkészévé, 1836. július 17-én Döbrentei Lajos uraiújfalusi lelkész, kemenesaljai esperes iktatta be új hivatalába. Kétnyelvű lelkészként szolgált állomáshelyén, egyben az iskola gondnoki tisztségét is betöltötte.
Sárvári lelkészként írt cikkeket a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba iskola- és egyházügyekről.
1840-ben a város földesura, IV. Ferenc Este-modenai herceg felesége, Savoyai Mária Beatrix hercegnő elhunyt. Rahner emlékére november 1-jén német nyelvű gyászistentisztelet tartott, ennek szövegét Sopronban ki is adatta Trauerpredigt zur Todesfeier Ihro königl. Hoheit Maria Beatrix kön. Prinzessin von Sardinien ... Gemahlin Sr. kön. Hoheit Franz d‘Este Erzherzog von Oesterr. den 1. Nov. 1840. von Mathäus Rahner evang. prediger zu Schárvár címmel. Mégsem tekinthető Habsburg-hű alattvalónak. 1848-ban lelkesen állt a forradalom mellé és 1849-ben az akkor még császári katonák által megszállt városban kihirdette a szószéken az uralkodóház április 14-én kimondott trónfosztását. Egyes források szerint a hónap végén Sárváron keresztül fogságba hurcolt Batthyány Lajos miniszterelnököt is ki akarta szabadítani, de ezt a kortárs adatok nem támasztják alá.
A szabadságharc leverését követően emiatt Vas vármegye kormánybiztosa 1849. október 23-án elfogatóparancsot adott ki ellene, bár a sárváriak azt vallották, hogy „valami felség sértési tettet követett volna el, nem tapasztalták”, mégis letartóztatták. A kormánybiztos leveléből az is kiderül, hogy Rahner ekkor Kőszegen tartózkodott, és Sárvárra való visszahelyezését kérte.
Hónapokig volt vizsgálati fogságban, majd 1850. március 28-án a haditörvényszék szabadon bocsátotta, mivel bűnösségére kellő bizonyítékot nem talált. Ezt követően Sárvárra nem térhetett vissza, így (Nemes)Koltára költözött, ott tevékenykedett lelkészként. Később ő lett a középvasi evangélikus egyházmegye esperese. Mellhártyagyulladás okozta a halálát.
Leánya, Terézia édesanyja volt annak a Rácz István orvosnak, aki a két háború közötti időszakban jelentős összeget adományozott az evangélikus sárvári gyermekek tanulmányi segélyezésére. (szg)
Irodalom
Solymár Gábor: A sárvári evangélikus elemi népiskola története. In. V. Molnár Zoltán (szerk.): Sárvár oktatástörténete. Szombathely, 1988.
Fónyad Pál: Két nyugat-magyarországi lelkész a szabadságharcban. In.: Bécsi Napló. 2016. március-április.
Söptei István: Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban. In.: Savaria – A Vas Megyei Múzeumok értesítője. 26. (2001.) Szombathely, 2002.
Horváth Ferenc – Kiss Mária: Vas megye helytörténeti olvasókönyve. Szombathely, 1975. 129. o.
Varga József: Szép életnek áldott vége. In.: Harangszó. 1929. november 24.
EOL A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Levéltára. Lelkészavatási anyakönyv 207-208. p.
Rahner ordináció 1864. augusztus 25. Nemes Dömölk – sajátkező bejegyzés