Pseudo Seuso kincs! Vagy mégis?
Vannak hírek, melyeket szeretünk olvasgatni, mert úgy érezzük, mennek a dolgok. Vannak hírek, melyekről tudjuk, hogy nem igazak, de mégis szeretjük őket, mert akár igazak is lehetnének. Sőt feltesszük a kérdést, miért is ne lehetne így is. Egy felreppent hír a Seuso kincsről és ami tényleg mögötte van!
Mikor reggel felébredünk, általában tudjuk, hogy aznap valakinek a névnapja van, vagy éppen szülinapost kell felköszönteni, netán nőnapra virágot adunk kedvesünknek, anyák napján elmondjuk, nem csak az a nap fontos. Az április elseje valami furcsa nap, mert eljön és elfelejtjük, hogy vigyázzunk, ma furcsa dolgok történhetnek velünk. Kedves, de szokatlan dolgok. Hirtelen furcsa helyen találjuk a kulcsunkat, nem értjük, miért ragadtunk oda a székhez, netán piros hó esik. Az átverések ilyenkor kedvesek, nem bántanak, sőt jól is esik, hiszen úgy tűnhet, álmaink valósulnak meg.
egy hír, mely szerint...
Április elsején munkatársaim arra lettek figyelmesek, hogy a sárvári városi honlapon megjelent egy hír, mely szerint a most haza került híres és misztikus lelet, a Seuso kincs a Nádasdy Ferenc Múzeumban is megtekinthető lesz. Sorról sorra haladva szinte magam is elhittem, hogy a fantasztikus műtárgyak a díszteremben sorakoznak majd a gyönyörű vitrinekben, kígyóznak a sorok, a biztonsági őrök pedig feszült figyelemmel kísérik a több ezres tömeget. A médiában mosolygó arcú emberek nyilatkoznak, hogy életük legnagyobb élményét élték át. Már azon kezdtem el filózni, vajon hogyan fogjuk hirdetni az eseményt, lemondjuk az összes programunkat, sem éjjelünk, sem nappalunk. A szöveg magával sodort, tudtam, hogy minden info lényegében igaz, valóban járt nálunk a Nemzeti Örökség Intézete, valóban folyamatosan pályázunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz, valóban Alfa programon nyertünk 21 millió forintot, és valóban át is vettem egy fontos tollat. Külön-külön mind igaz, de a részek nem adják ki az egészet, sajnos, nem adják ki az igazságot.
Pedig milyen szép, hogy igaz legyen!
A legjobb érzés mégis az volt, hogy a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumot alkalmasnak tartják arra, hogy itt is bemutassák azt a kincset, melyről talán nem is tudtunk sokat, mégis egy pillanat alatt mindenki megismerte. Egy hírt, egy kedves viccet lehetett ráépíteni, a kincsre és ami itt és most fontos, a sárvári múzeumra. Kedves átverés, mert rólunk szólt, az álmainkról és álmaink beteljesülhetőségéről. Mert ha hiszünk benne, meg is valósíthatjuk álmainkat. Ez a kis tréfa erről szólt nekem.
Miért is ne! Vagy mégis?
És köszönöm nemcsak a hír tényleges gyártójának, aki mikor írta a szavakat egymás után, talán ő is elhitte, hogy mindez igaz lehet. De köszönöm azoknak is, akik mikor olvasták, maguk is elképzelték, hogy miért is ne! Tényleg? Vagy mégis?
Takács Zoltán Bálint, aki csak olvasta, de maga is elhitte…
