Péntekfalu
Sárvár részévé vált egykor önálló község a városmagtól északkeletre.
Péntekfalu ismeretlen időben keletkezett, és a 17. században kezdett erőteljesebben fejlődni. 1639-ben már egy nagyteljesítményű malom is állt itt. 1667-ben 119 fő lakott a faluban 36 házban. Főként zsellérek telepedtek itt le. Telepítettek ide hajdúkat, katonákat is, akik futári szolgálatot is kötelesek voltak teljesíteni.
A várostól a Gyöngyös választotta el. Nem épült temploma, sem kápolnája, nyilván azért, mert Sárváron már volt. Viszont önálló temetője a 19. század elején kialakult, az anyakönyvek szerint 1814-ben temetkeztek ide.
1781-ben 49 házban 264 ember lakott itt, a település a II. József-féle katonai felmérési térkép szerint egyutcás volt. 1848-ban a faluból hat önkéntest regisztráltak, akik a nemzetőrségbe vetették fel magukat. 1900-ban már 600-an laktak a faluban, amelynek pecsétje is volt. Ennek körirata: Péntekfalu község. Ezen belül kerék, inga és szárny látható. A pecsét a 18. századból származhat.
Péntekfalut 1912-ben, hosszas előzetes, vitáktól sem mentes tárgyalások során egyesítették Sárvárral. Nevét ma is őrzi, jellege kertvárosias. (szg)
Irodalom
Varga Mária: Útszéli keresztek. A sárvári útmenti keresztek története. Sárvár, 2007.
