Para a digmaváltástól III.
Kalács vagy bukta?
2013.04.05
Ahogy az árvíz nem kerüli el folyóinkat, mi sem térhetünk ki néhány kínzó kérdés elől, sőt inkább őszintén kell válaszolnunk, és ahogy mondani szokták levonni a tanulságokat. Az ember tervez, és könnyű a másik oldalt kitalálni. És ráfogni, majd kényelmesen hátradőlni, mint aki ha nem is, de végezte dolgát.
Amikor azt mondjuk szélsőséges az időjárás, már egyből találtunk egy kibúvót, egy apró rést, melyen keresztül kigyömöszölhetjük magunkat, és a túloldalra érve a friss levegőn újra kezdjük. Csak közben elveszítettünk valamit! Nézzük a konkrét kérdést!
Az elmúlt napokban többen is kérdezték, hogyan sikerült a hosszú hétvége, de egyből meg is nyugtattak a válasszal, persze a múzeumban sem voltak sokan. Hófúvás, hideg, kellemetlen szél, szürkeség. Amikor egy kicsit javult az idő, egyből többen lettek, többen kaptak kedvet egy kis múzeumlátogatáshoz. A kérdés is kész volt, a válasz is kész volt, és talán minden rendben is van. Vagy mégsem? Ismerjük fel a problémát, mert az vezet el a megoldáshoz.
A múzeum legfontosabb partnere a vendég, statisztikai fogalommal a látogató. Legyen diák vagy felnőtt, jöjjön egyedül vagy társaságban, érdeklődjön vagy csak épp betérjen. Teljesen mindegy, valami miatt minket választott, és ellátogatott hozzánk. A múzeum pedig számolja, mennyien voltak januárban, majd februárban, mennyien voltak hétköznap és mennyien hétvégén, szezonban, vagy azon kívül, és mennyien voltak egész évben.
A probléma nem más, hogy nem növekedett a látogatószám, sőt egy kicsit mintha vissza is esett volna. Ok: az időjárási viszonyok. Azaz a vendég lemondott a múzeum meglátogatásáról, mondjuk úgy, lemondott a múzeumról. Ez az ok. És ez oké? Tegyük fel másképp a kérdést. Miért mondott le a potenciális vendég arról, hogy ellátogasson hozzánk? Miért érezte a kényelmét fontosabbnak, miért nem vett meleg kabátot, kötött sálat, sapkát és indult neki a legfeljebb húsz perces sétának? Mert rossz idő volt! Vagy inkább: Mert rossz idő volt? Vagy még inkább: A múzeum megtett-e mindent? Elment-e a vendégért? Vagy ő is kényelmes lett, fázott? És lemondott a vendégről? Sajnos, ha meggondoljuk, ez nem kérdés. Lemondott a vendégről. Ezért volt bukta az elmúlt hónap!
Ez az, ami többet nem fordulhat elő!
Még egy mondat.
Elnézést kérünk, kérek, hogy engedtem, hogy lemondjunk a vendégről. Hogy lemondtam Önről. Csak kényelemből. Többet nem fordul elő!
