Orosz Pál, balázsfalvi v. balázsfai
Balázsfa, 1678. – Veszprém, 1756. március 27. Sárvári plébános, választott ansari püspök, veszprémi nagyprépost
Régi Pozsony megyei nemesi családból származott, de leszármazása nem teljesen egyértelmű. A család címerszerzése állítólag I. Ferdinánd idejében történt, az oklevelet II. Mátyás újította meg 1608-ban Orosz (Oross) István számára. Az ő unokája, István megsebesült a törökök ellen Párkánynál vívott harcban, amiért I. Lipót király új adományban részesítette a régtől fogva birtokolt Balázsfalva birtokra. Itt született meg 1678-ban Orosz István negyedik fia, Pál, aki később a Pázmáneumban végezte tanulmányait. Filozófiát és teológiát hallgatott, 1706. május 29-én szentelték pappá. Ezt követően 1707 és 1711 között Győrben a székesegyház magyar káplánja lett, majd Sárvárra helyezték plébánosnak és egyben megkapta az ekkor már vele együtt járó pápóci perjeli címet is. Nem volt könnyű dolga, Sárvár a Rákóczi-szabadságharc éveiben szinte teljesen elpusztult, a vár úrnője, Draskovich Ádámné Herbeville Barbara ezt kihasználva akarta a polgárság jogait csökkenteni. Nem riadt vissza a plébánia jövedelmeinek, a plébános jogkörének megnyirbálásától sem, akitől várkápláni szolgálatokat követelt. Orosz Pál nem hagyta magát. Emiatt a polgárság körében is népszerűvé vált. Pedig nem élhetett benn a városban, mivel a plébániaház romokban állt, így a közeli Sár községből járt be rendszeresen misézni. Sőt, az 1710-es években, még messzebb, Csényében volt kénytelen meghúzni magát.
Hozzá köthető a templom 1732-ben befejezett helyreállítása.
1728-ban vasvári kanonokká nevezték ki, majd 1732-től a vasvár-szombathelyi társaskáptalan prépostja lett. 1745. április 11-én kinevezték veszprémi nagyprépostnak és egy évig a püspök helynöki tisztét is betöltötte. 1746. október 4-én a hétszemélyes tábla (azaz az akkori „legfelsőbb bíróság”) egyik bírája, akkori kifejezéssel élve, septemvir lett. Egy hónap múlva, november 7-én pedig kinevezték címzetes ansari püspökké.
Egyetlen megjelent munkájáról tudunk, az 1724 végén Pozsonyban kinyomtatott Timor dei című halotti beszédéről, amelyet az év nyarán elhunyt báró Ebergényi László felett mondott el. Nemcsak a halott érdemeit, vitézi tetteit és életét foglalta össze beszédében, hanem ennek segítségével tanítást is megfogalmazott, a kegyes és méltó életről beszélt, amely nélkül a halál után szenvedés lesz az ember osztályrésze. Ebergényi pályafutása jó példa volt számára, hogy nézeteit alátámassza. A rendkívül elkötelezett pap, az egyházi fegyelem megerősítésének híve 1746-ban Pannonhalmára utazott, ahol a szerzetesi fegyelmet és erkölcsöt helyreállító bizottság tagja lett.
Orosz Pál 1756. március 29-én Veszprémben hunyt el, temetkezési helye is nyilván ott lehet.
Irodalom
Orosz Pál: Timor dei. Az az É tündér világ hizelkedő kisértetinek jádczodozó dagáliban lölkünket vezérlő titkos értelmű Kormánnya Melly méltóságos úr Ebergényi László, ő Excellentiája Koronás Királyunk Mezzei Fő Commendérozó Generálissa lölki és testi veszedelmes habokban forgó életének hajóját szerencsés vezérléssel Kormányozván pállafutásának Koronázó Kimenetelével az örök életnek partyán csöndessen meg nyugtatta. Pozsony, 1724.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VIII. Pest, 1861. 273-274.
Orbán István: Merítés. Sárvár, 2013. 25-26.
Varga Mária: A sárvári Szent László-templom. Sárvár, 1997. 26.
Szeibert János: Sárvár története (Kézirat) VI. Nádasdy Ferenc Múzeum Adattára. AK. 84.3. 213.
