Nem várok holnapig!
2013.01.06
Fülöp Kálmán, jól ismert slágerek dalszerzője 90 éve született Sárváron. Élj vele boldogan. Ádám, hol vagy? Szeretni kell, ennyi az egész. Rövid az élet. Ria-ria-Hungária. Ha elindul a dallamuk, mindegyik sláger szövegét egyből énekelni kezdjük. Valószínűleg az a jó sláger, melynek a szerzőjét nem is tudjuk pontosan.
Így vagyunk Fülöp Kálmánnal is. Az elmúlt évtizedekben úgy csengtek ismerősen dalai, hogy nem is tudtuk, ki is volt a szerzője. Sőt talán még a sárváriak közül is csak kevesen tudják, hogy Fülöp Kálmán városunkban született, és mindig is örömmel emlékezett vissza gyermekkorára, amit itt töltött. Amikor 2010-ben elhunyt, az újságok inkább munkásságáról emlékeztek meg, kapott díjairól (pl. Fényes Szabolcs díj), ismert dalszövegeiről, de életének kezdő korszakáról nem sok szót szóltak.
Fülöp Kálmán 1923. január 7-én született Sárváron. A Győrben letett érettségi után először jogot tanult, majd éles váltással beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Tagja volt többek között a Vígszínháznak.
Már életének elején megmutatkozott tehetsége, és ennek első dokumentációja Sárvárhoz köthető. 1941-ben a Milfai Ferenc Könyvnyomdájában jelent meg verseskötete. A zöld színben nyomott fedőlapon a kötet címe Lelkemet küldöm, mely az egyik versciklus címadó verse is. A belső címlapon viszont a cím Apámnak, Anyámnak. A hatvankét oldalon harminchét verset tartalmazó kis kötetben a szerző öt fejezetbe tagolja műveit, például A lelkemet küldöm, A költő dala vagy Emberi sóhaj cím alatt.
Fülöp Kálmánra a kötet első versével emlékezünk.
Lelkemet küldöm
Lelkemet küldöm ezer fájó dalban,
sírva, vigadva mindig ezt akartam.
Ezért szaggattam, szórtam szét a szélbe,
büszke mosollyal kergettem az égre,
ezért virított keblemen a rózsa,
ezért nyújtottam számat égő csókra,
fázó karomat forró ölelésre,
s ezért szaladtam az Isten elébe;
minden azért volt, mert azt akartam:
küldhessem lelkem ezer fájó dalban,
víg kacagásban, esdeklő imában,
ezért volt az is, hogy sírni kivántam,
hogy átkozódtam, hogy forrott a vérem,
hogy felhőt láttam mindig csak az égen,
hogy nagy szívemet örömmel szaggattam,
- lelkemet küldöm ezer fájó dalban. -
Köszönjük Burka Zoltánnak, hogy felhívta figyelmünket az évfordulóra.
A fényképeket a sárvári könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében található példányról készítettük.