Dráguló liszt, olcsóbbá váló sör!
Drágul a kenyér! Maximálják a cukor árát! Lesz elég liszt! A kormány elrekvirálja a learatott gabonát! Takarékoskodjunk! Szinte hetente jelentkeztek 1915-ben a Sárvári Járási HÃrlap hasábjain az élelmiszerellátással kapcsolatos hÃrek. Ãrásunkban ezekbÅ‘l szemezgettünk európai kitekintéssel.
A fronton harcoló katonák mellett az otthon maradók és hadifoglyok is megfelelÅ‘ mennyiségű és minÅ‘ségű ételt igényeltek nap mint nap. 1914 Å‘szétÅ‘l már bizonyos alapvetÅ‘ élelmi cikkeket csak jegyre lehetett kapni. A sárvári hetilap igyekezett megnyugtatni a lakosságot, hogy lesz mindenbÅ‘l elegendÅ‘ mennyiség, és hazafias szólamok kÃséretében tudósÃtott a rekvirálások és árdrágulások szükségességérÅ‘l. A kormány a gabonafélék és a liszt árát többször maximálta, ellenkezÅ‘ esetben a hiánygazdaság lehetÅ‘séget adott volna gátlástalan vállalkozóknak az élelmiszerspekulációkra. A lisztet a minisztérium hatóságilag lefoglaltatta, és elÅ‘Ãrta a napi szükségleteken felüli mennyiség bejelentési kötelezettségét. Ãprilisban a sárvári fÅ‘szolgabÃró közbenjárására sikerült a szükségleteket fedezni, és utalványra mindenki kaphatott. A lakosság élelmiszerellátása a belsÅ‘ béke fenntartása miatt is fontos volt. A kenyérgabona és liszt még biztosÃtható volt 1915-ben. Nyáron a betakarÃtás várható eredményeit latolgatták és jó termést jósoltak. Újabb kormányzati tilalmak eközben korlátozták a gabona szabad kereskedelmét. Augusztusban újramaximálták az árakat, a búza- és rozsliszt 42 koronába került. Szeptemberben Tuboly Lajos fÅ‘szolgabÃró a gabonaigénylés egy hónapos idÅ‘szakának meghosszabbÃtását kérte a sárvári járás lakossága számára. Novemberben kezdeményezésére a városházán ülést tartottak, és a jelenlévÅ‘k megalakÃtották a város Közélelmezési Bizottságát. A tél érkezése nyomasztó volt, sokan rettegve gondoltak a várható nélkülözésekre, ami indokolttá tette az ellátás elÅ‘relátóbb megszervezését. A téli idÅ‘szakokban az élelmi cikkek ára, részben természetes, részben mesterséges módon emelkedett, mÃg nyáron részben az állami beavatkozásoknak köszönhetÅ‘en, stagnált.
Keserű cukor
1915 januárjában a kettÅ‘s Monarchia 1.619.000 tonna cukorral rendelkezett. Az újság szerint elegendÅ‘ készletek álltak rendelkezésre, az árak sem emelkedtek, mégis „ha tehát néhány napon át a közönség itt-ott a kereskedelemben áruhiányt tapasztalt, ennek nem a gyárak voltak az okai. A valóság az, hogy a második kéz árdrágÃtás céljából visszatartani és fölhalmozni próbálta a gyárakból kikerült készletet.” A spekuláció a cukorkereskedelemben is virágzott. Az október 4-én életbe lépett ármaximálás szerint Sárváron 98 korona 20 fillérért lehetett kapni a cukrot.
A hús mennyiségét elegendÅ‘nek vélték még a leállt szerb és román import ellenére is. A Járási HÃrlap eközben a jogtalan spekulációk, a mesterséges áremelések ellen is szót emelt. 1915 novemberében olcsóbb lett a hús, amit a cikk szerzÅ‘je elégedetten vett tudomásul, mivel „mi sárváriak, elmondhatjuk, hogy a legdrágább húst vagyunk kénytelenek fogyasztani” – Ãrta némi demagógiával.Â
Az alkohol öl, butít … de elegendÅ‘
A tejfogyasztást Budapesten korlátozták a betegekre és a csecsemÅ‘kre, ezt a kaján újságíró élcelÅ‘dve így tálalta: „Budapesten egyszerre mindenki beteg lett, ha ugyan nem mindjárt csecsemÅ‘. Nyírott bajuszú bácsik és kiparfümözött, rizsporos arcú nénik igazolták, hogy Å‘k már újra kisdedekké váltak”. A gúnyos szavak között azonban fájdalmas igazságok bújtak meg. A kevés tejet is gyakran vizezték a gazdák.
Nem volt jobb a helyzet az alkohollal sem. Franciaországban az abszint és minden 23 %-nál nagyobb alkoholtartalmú ital forgalmazását beszüntették. Ugyanakkor nálunk a pálinka fogyasztása pusztító méreteket kezdett ölteni. Mégsem emiatt rekvirálták el szeptembertÅ‘l a pálinkafÅ‘zÅ‘ üstöket, belÅ‘lük lövegeket gyártottak. Az évek óta legalacsonyabb 1914-es szÅ‘lÅ‘termés eredményét a spekulánsok szintén eltékozolták, írták februárban. Augusztusban 1 hektoliter óbort 70-90 koronáért árultak, míg a következÅ‘ szüret termését a kártevÅ‘k pusztításai ellenére is jó kilátásúnak ítélték. Ugyanakkor boldogan tudósítottak a sör árának 4 koronával való mérséklésérÅ‘l.
Júniusban az ember éhség- és szomjúságtűrÅ‘-képességérÅ‘l írt az ismeretlen tudósító. Egy egészséges ember 20 napig bírja evés nélkül – írja. A cikk elég sajátságos módon reflektált az egyre komolyabb gondokat okozó ellátási problémákra. A sok esÅ‘ hatására nyár végén elszaporodó gombákat Isten áldásának, ingyen jött „becses táplálék” - nak tekintették. Mindent meg kellett becsülni, hiszen nem lehetett tudni, lesz-e holnap elegendÅ‘ étel.
A cikkek igyekeztek nyugtatni a lakosságot az ellátás zavartalanságáról, a hatóságok jó szándékú segítÅ‘készségérÅ‘l, a visszaélésekkel szembeni elkötelezett fellépéseikrÅ‘l. 1915-ben még nem mutatkozott olyan mértékű áruhiány, amely a társadalomban elégedetlenséget keltett volna. Persze, ez nem vigasztalta a gyermekének tejet adni nem tudó anyát, a napi kenyerét nélkülözni kénytelen nincstelent vagy a parasztot, akinek az utolsó lovát, ökrét, disznóját rekvirálta el a katonaság. És a háború tovább falta az ellátmányt és az embereket. (szg)
Tetszett a cikk? Oszd meg msokkal is.
Kldetsnk az ismerettads
Ezrt is kldnk hrlevelet jelenleg 16372 embernek.
Ha rdekelnek az els vilghbor esemnyei, hogyan alakultak naprl napra az sszecsapsok, a hbors trtnetek, a htorszg nehzsgei, akkor egy kattintssal iratkozz fel hrlevelnkre.