Nádasdy Pál
Sárvár 1598.- Csepreg, 1633. október 15.
Nádasdy Pál, Nádasdy I. Tamás unokája valószínűleg 1598-ban született Sárváron és 1633. október 15-én hunyt el Csepregen.
Élete során két személyiség és ezzel két magatartásmód hatott rá: édesapja Nádasdy II. Ferenc, akit a róla készült festmény szerint Erős Fekete bégnek is neveztek, valamint unokabátyja, azaz apja testvérének, Kristófnak a fia, Nádasdy II. Tamás személyében. Atyja a 15 éves háború egyik Habsburg hű vezéregyénisége, akinek 1604-ben Sárváron bekövetkezett halála után az akkor 6 éves Pál lett hivatalosan a család és a hatalmas uradalom feje. A családi ügyeket Pál nevében Tamás intézte egészen az unokabáty 1620-ban bekövetkezett haláláig, mikortól Pál állt ténylegesen a család élére.
Nádasdy II. Tamás a Fekete Bég halálát követően lett Pál legközelebbi férfirokona, akinek kötelessége, hogy egyengesse Pál életét. 1610-ben 13 évesen Pál elérte a nagykorúságot, így átvette azokat a hivatalokat, melyek a család nagykorú férfitagjait megillették, ekkor kerül sor hivatalosan is Vas vármegye örökös főispáni esküjének letételére. Tamás Ferenccel ellentétben nyíltan Habsburg ellenes politikát folytatott, kiállt Bocskai mellett. Nem befolyásolta azonban Pál Habsburg hűségét, melyet bizonyít 1618. július 1-jén II. Ferdinánd koronázásakor aranysarkantyús vitézzé való avatása.
Pál elődeivel ellentétben nem foglalkozott gazdasági ügyekkel, jobban szerette annál a fényűzést és a vadászatot. Gazdasági ügyeit Nádasdy II. Tamás és a számtartó, később felesége Révay Judit, másrészt Witnyédi János jószágigazgató intézte. 1631. március 24-én megtette Nádasdy Pál helyettesévé Rátky Györgyöt, akin keresztül kell intézni a Nádasdy uradalmak ügyeit.
Pál tisztségei: 1605-től Sopron vármegye örökös főispánja, 1610-től Vas vármegye örökös főispánja, 1622-től a Dunántúli részek országos főkapitánya, átszervezése után 1627-től haláláig a Kanizsával szembeni végvidék főkapitánya, 1623-tól királyi tanácsos, királyi főudvarmester. 1625-ben szerezte meg a családnak a grófi címet, és ez évben nevezték ki királyi kamarásnak, illetve főkamarásnak is.
A Nádasdy hagyományokhoz hűen befejezte édesapja sárvári építkezéseit, az ő idején alakult ki a vár ötszögletű védmű rendszere, melyet a vár udvarán található emléktábla is bizonyít: „E vár bástyáit, amelyek régen fából voltak, kőből kezdte építeni nemes Nádasdi Ferenc 1588 májusában és befejezte fia és javainak törvényes örököse, Nádasdi Pál 1615. október 30-án.” Nemcsak Sárváron, hanem Sopronkeresztúron és Csepregen is végzett építési munkálatokat.
Az építkezéseken túl kulturális téren is folytatta ősei elkezdett munkásságát: támogatta tehetséges fiatalok külföldi tanulmányait, köztük Letenyei István csepregi prédikátor iskoláztatását, nyomdát létesített Sopronkeresztúron és Csepregen.
1631-ben Csepregen adta ki Farkas Imre nyomdájában evangélikus imádságoskönyvét Áhitatos és buzgó imádságoc címmel.
Feleségeivel kapcsolatban bizonytalanság van a kutatásban. 1617. július 19-én kötött házasságot Cziráky Borbálával Sárváron. Révay Judittal, második feleségével 1620-ban fogadtak örök hűséget. E házasságból két felnőttkort megért gyermek született: Nádasdy III. Ferenc a későbbi országbíró és Anna Mária apáca.
Irodalom
Bessenyei József, A Nádasdyak, Bp., 2005.
Tóth Melinda, A sárvári vár építéstörténete, In: Savaria 1966-1970/4., 193-286
Hetyéssy István, A Nádasdy-uradalom gazdatisztjeinek termelési és elszámolási vitája 1623-24-ben, In: Agrártörténeti Szemle 1967/3-4, 458-480.
Régi Magyar Nyomtatványok 1601-1635, Akadémiai, Bp., 1983.
Századok 2010./4. szám Nádasdy-szám
Reichardt Gabriella, Nádasdy Pál javai Sárváron 1633-ban, In: Honismereti Híradó, Sárvár, 2009/1-2.
