Nádasdy II. Ferenc
Sárvár, 1555. október 7. - Sárvár, 1604. január 4.
A róla készült olajképen szereplő felirat szerint Nádasdy Tamás nádor fiát hadi tettei miatt Fekete bégnek is nevezik, mellyel testi erejére és katonai sikereire utaltak. A budai beglerbég több levélben is panaszkodott a magyar királynál arra, hogy Nádasdy Ferenc számos alkalommal rabolta el katonáit, és csak jelentős összegű váltságdíj ellenében volt hajlandó szabadon engedni őket.
Nádasdy Ferenc Miksa császár és magyar király bécsi udvarában nevelkedett, aki gyakran kézenfogva vezette a gyermeket. A bensőséges kapcsolat, a kellemes udvari légkör azonban nem jelentette azt, hogy az ifjú főúr később ne a magyar érdekeknek megfelelve viselkedjen. Határozott véleményt képviselt hadszervezeti kérdésekkel kapcsolatban, és elgondolásainak a gyakorlat, a legtöbbször sikeres hadi tettek adtak nyomatékot.
Míg édesapjával kapcsolatban sokáig vitatkoztak arról, vajon a reformáció melyik ágával szimpatizált, Ferenc egyértelműen a lutheri tanok mellett kötelezte el magát.
Kultúrapártoló tevékenységét meghatározta a családi hagyomány is. Segítségével többen tanulhattak külföldi egyetemeken, többek között Magyari István, Nádasdy sárvári lelkésze, akinek híres művére, a röviden csak Az országban való sok romlásnak okairól címen emlegetett írására (1602) Pázmány Péter írt feleletet.
Szintén Nádasdy Ferenc köréhez tartozott Wathay Ferenc is, aki 1597-ben költözött Sárvárra. Számos csatában részt vett a Fekete béggel, azonban 1602-ben török rabságba esett. Énekeskönyvében Nádasdy Ferenc halálát is megénekelte.
