Nádasdy I. Tamás
1498 – Egervár, 1562. június 2. Főúr, politikus, horvát bán, kincstartó, országbíró, dunántúli főkapitány, sárvári birtokos.
Nádasdy I. Ferenc és Terjék Orsolya fia. Alsóbb iskoláit nyilván itthon végezte, majd tanulmányait Grazban folytatta. Itt németül is kitűnően megtanult, ezt követően pedig rokonai támogatásával Bécsben, Bolognában és Rómában járhatott egyetemre. Itáliában az olasz nyelv mellett jogot és bölcsészetet tanult, 1523-ban tért haza. II. Lajos király titkára lett, majd a mohácsi vesztes csatát követően Habsburg Ferdinánd pártjára állt.
Ferdinánd 1527 augusztusában indított támadást Szapolyai János ellen, akit ki is szorított az országból. Nádasdy Esztergomot, Visegrádot vette be, majd részt vett Buda elfoglalásában. Ferdinánd kinevezte a budai vár kapitányává. 1529-ben a Szapolyai segítségére érkező oszmán had Budát is ostrom alá vette, mire a védők Nádasdyt foglyul ejtve feladták a várat. A kapitány kényszerűségből János szolgálatába állt, sőt hamarosan alkormányzó lett, Lodovico Gritti helyettese.
Szapolyai mellett azonban nem akart szorosabban elköteleződni, ráadásul kiszemelt menyasszonyának, Kanizsai Orsolyának, a kihalás szélére került neves nyugat-dunántúli arisztokrata család utolsó sarjának a birtokai is Ferdinánd országrészében terültek el. Ezért amint tehette, visszatért Ferdinánd hűségére. Ugyanakkor kijárta mindkét királynál menyasszonyának fiúsítását, ezzel a hatalmas Kanizsai-vagyon is az ő kezére került.
Ferdinánd oldalán Nádasdy pályája üstökösszerűen ívelt felfele. 1536-ban tárnokmester, egy évvel később már horvát-szlavón bán lett. Ezt a tisztséget két évig töltötte be, 1539-ben újra tárnokmesterré, majd 1543-ban országbíróvá nevezte ki a király. Emellett két alkalommal (1542-46, 1548-52) is betöltötte a dunántúli kerületi főkapitányságot, amely tisztségben kiemelkedő szerepet játszott a törökellenes határvédelem kiépítésében. Ez már csak azért is érdeke volt, mivel birtokai a Nyugat-Dunántúlon feküdtek.
1551-ben Nádasdy királyi biztosként Erdélybe ment, részt vett Lippa várának bevételében. Az erdélyi zavaros viszonyok miatt azonban hamarosan lemondott megbízatásáról. Az uralkodó ellenállásának megtörését követően a rendek elérték 1554-ben Nádasdy nádorrá választását. Első országos méltóságként a királlyal való konfliktust is vállalta annak érdekében, hogy a rendek jogai ne csorbuljanak, és Magyarország minden segítséget megkapjon a török ellen. Személyesen is harcolt a hódítókkal, 1556-ban részt vett Szigetvár felmentésében, 1562-ben pedig Hegyesd várának visszavételében.
Mint homo novusnak, azaz újonnan az arisztokráciába emelkedett embernek fontos volt, hogy hírnevét ne csak tisztségeivel, katonai sikereivel, hanem mecenatúrájával is megörökítse. Sárvárt, új birtokközpontját az 1532-es nagy ostrom után újjáépíttette, iskolát létesített, ahova meghívta a neves tudóst, Sylvester Jánost. Nádasdy támogatásával az iskolamester 1541-re lefordította a Biblia újtestamentumi részét, amelyet nyomtatásban is megjelentetett. Ez volt az első, hazánkban teljes terjedelmében kiadott magyar nyelvű könyv. Ezt megelőzően, 1539-ben, szintén a sárvári nyomdából került ki az első latin-magyar nyelvkönyv, a Grammatica Hungaro-latina.
Nádasdy komoly építkezéseket folytatott birtokain, itáliai mesterekkel reneszánsz stílusú árkádsort, kapuzatot építtetett Sárváron, de fontos munkálatok folytak Sopronkeresztúron, Lékán, Kapuváron és Egerváron is. Bécsben nagyméretű palotát létesített. Sárváron gyümölcsöskertet alapított, udvara a nemesek, polgárok, jobbágyok tehetséges fiainak és leányainak nevelője volt, támogatásával sokan juthattak ki külföldi egyetemekre. Megfordult Sárváron Dévai Bíró Mátyás prédikátor, Abádi Benedek nyomdász, Oláh Miklós történetíró, esztergomi érsek, Verancsics Antal történetíró, Bornemisza Péter író, és 1556 januárjának végén itt halt meg Tinódi Lantos Sebestyén is. Nádasdy Tamás mecénási tevékenysége még Philipp Melanchton (Luther legközelebbi munkatársa) elismerését is kiváltotta.
A rendkívül tevékeny főúr levelezésének jelentős része fennmaradt, és több kötetben is kiadásra került. Érdemes olvasgatni feleségéhez írt bensőséges hangulatú, familiárisaival folytatott szinte baráti, vagy a rendi jogok védelmében íródott, a királlyal is szembeszegülő kemény hangvételű leveleit. Hírnevét a kultúrapártolással, katonai, politikai tevékenységével megalapozó új arisztokrata 1562-ben, a hegyesdi ostromról visszatérőben, az országban dühöngő pestisjárványnak esett áldozatul. Bölcsessége, jövőbe látása megmutatta nemzetének azt az utat, amely ebben a reménytelen helyzetben is segítheti a túlélést. Határozott, a magyar érdekeket figyelembe vevő munkássága abban is megmutatkozott, hogy halála után 1608-ig a Habsburg-uralkodók nem is engedték a nádori méltóságot betölteni. (szg)
Irodalom
Söptei István (szerk.): Nádasdy Tamás (1498-1562). Tudományos emlékülés. Sárvár, 1999.
Koppány Tibor: Nádasdy Tamás udvara és az építészet. In.: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyar reneszánsz udvari kultúra. Budapest, 1987.
Dominkovits Péter – Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (1. rész). In.: Századok. 2010. 4. szám.
Bessenyei József: A Nádasdyak. Budapest, 2005.
Péter Katalin: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Budapest, 1995.
Bessenyei József: Introitus et exitus… Nádasdy Tamás birtokai, vagyona, jövedelmei és kiadásai. In.: Bessenyei József – Draskóczy István (szerk.): Pénztörténet – gazdaságtörténet. Tanulmányok Buza János 70. születésnapjára. Budapest – Miskolc, 2009.
Vida Tibor (szerk.): „Szerelmes Orsikám…” A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. Budapest, 1988.
Őze Sándor: 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549-1562. I-II. kötet. Budapest, 1996.
Horváth Mihály: Gróf Nádasdy Tamás élete, némi tekintettel korára. Buda, 1838.
Károlyi Árpád – Szalay József: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Budapest, 1882.
Komoróczy György: Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Budapest, 1932.
