Nádasd
Egykori község Sárvár mai területén a középkorban.
Sárvártól keletre létezet egykor Nádasd nevű falu. Kisnemesek laktak benne, akik annyira kicsi vagyonnal rendelkeztek, hogy a győri káptalan fel sem jegyezte nevüket 1331-ben, amikor Erzsébet királyné parancsára a szomszédos Gércén vizsgálatot tartottak. Írás nem igazolja birtokukat, ebből következően nagyon régóta lehettek itt már birtokosok. 1359-ben ugyanis beperelték a szomszédos birtokost, Sitkei Istvánt, aki szerintük rovásukra terjeszkedik. De mivel oklevelük nem volt, ezért esküt kellett tenniük, amely középkori szokás szerint a következőképpen zajlott: 4 nemes május elsején kiment a vitatott földterületre, ráálltak, övüket megoldották, cipőjüket levetették, és egy göröngyöt a földről a fejük fölé tartva esküdtek meg arra, hogy az a föld, amelyen állnak, az övék. Szécsi Miklós országbíró így nekik ítélte a földet. Később az Ostffyak, a Nádasdi Darabosok és a Püspökök is részt szereznek belőle. 1465-ben a Molnári Püspökök egyik rokona, Vági Miklós nádori ítélőmester vette zálogba a falut.
A nemesek mellett éltek itt jobbágyok is. Erre bizonyíték, hogy egy helybeli jobbágy 1430 előtt megvett két ökröt Szőlősi István sári jobbágytól, de a vételárat többszöri sürgetésre sem fizette meg.
A további sorsa azonban ismeretlen, nyomtalanul eltűnt. (szg)
Irodalom
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.