Lassan másfél évtizede beszélünk róla, nagyjából egy évtizede sokan már komolyan is gondolják, öt éve pedig már számtalan múzeum tervezi is. Most nem a költségvetésről, hanem a múzeumról kialakított pozitív képről kezdünk írni.
Új blogsorozatunkban egy jól ismert tevékenységről írok. Alig másfél évtizede még sokan ördögtől valónak mondták, ha valaki arról értekezett, hogy fontos az, amit és ahogyan a múzeumokról általában és konkrétan a múzeumról gondolnak, mondanak, írnak, vélnek.
Talán először a közösségi oldalak vélemény menüpontjai ébresztettek rá minket arra, hogy komolyan kell venni, milyen gondolatok, képek élnek mindazokban, akik hozzánk készülnek egy kiállításra, egy programra vagy éppen kutatni. Az sem elhanyagolható, hogy mit gondolnak azok, akik nem jönnek el hozzánk.
Sorozatunkban sok mindenről szeretnénk írni, konkrét példákat bemutatni, elemezni, de szólunk majd elméletekről és gyakorlati tanácsokról is. Természetesen legtöbbször saját példáinkon keresztül. Néhány esetben ezt már korábban megtettük állandó huszárkiállításunkkal kapcsolatban.
Tudjuk, hogy távol állunk attól, hogy mindent jól tegyünk, de igyekszünk. Szóba hozunk saját gyakorlatunkból olyan példákat, melyeket már másképp csinálnánk, de őszinték leszünk, még most is van mit javítani.
Újabb és újabb elgondolásokat ismerünk meg, számtalan más példát nézünk át és mindeközben mindig azon jár az eszünk, vajon nálunk mi a helyzet. Egy kisvárosi múzeum vagyunk egy történelmi környezetben, a Nádasdy-várban.
Állandó kiállításaink változatosak, most is készül egy (Bajor kincs), sőt még egy (Nádasdy Ferenc), illetve egy harmadik is (Báthory Erzsébet). Mindezekről szintén sokat fogunk mesélni.
Mégis most kezdjük az elején. Egy kis fogalomtisztázás, csak az érthetőség kedvéért, a szőrszálhasogatást elkerüljük.
Nagy mennyiségű irodalom elolvasása után természetesen azt is mondhatnánk, nagyon nehéz a fogalom tisztázása, számtalan megfogalmazással találkozunk. Mégis most mondjunk le erről, egy jóval későbbi blogban még visszatérünk a témára, de addig számtalan példát áttekintünk még.
Az imázs fogalma alatt most a következőt értjük: az intézményről a közönség egészében vagy egy részében kialakult elképzelések halmaza.
Van egy kapcsolódó fogalom, mely már konkrét cselekedetet, szervezett tevékenységet feltételez. Az imázsépítésről van szó.
Fogalmi meghatározása: egy olyan tervezett és megvalósított tevékenységsorozat, melynek célja, hogy pozitív irányba alakítsa és befolyásolja az intézményről a vele kapcsolatba kerülők elképzeléseit.
Röviden az imázs és a marketing kapcsolatáról is szóljunk. A marketing konkrét terméket ad el (a múzeumok esetében pl. kiállítás, program, kiadványok, emléktárgyak), ellenértéke a költségvetésben pontosan megjelenik.
Az imázs az érzéseken, érzelmeken keresztül közvetíti az intézményt, ellenértéke nem jeleníthető meg a költségvetésben. Ugyanakkor az imázsépítés hozzájárul a múzeum társadalmi beágyazottságának településszintű és általában vett mélyítéséhez. Párhuzamosan ezzel hatással van többek közt a látogatószámra, ami viszont már könyvelési értéket képvisel.
A vállalkozások esetében természetesnek vesszük, hogy gondot fordítanak a róluk kialakult elképzelések befolyásolására, sőt mi magunk is csodálkozunk, ha ezt nem teszik. A kulturális intézményeknél, így a múzeumoknál mégis sokszor inkább ellenérveket keresünk, melyek segítségül hívásával lemondunk az ezirányú tevékenységről.
A következő érvekről jómagam is sokszor hallottam, olvastam. Érdemes néhány ellenvetést tenni a jólismert véleményekkel szemben, így érvelve az imázsépítés indokoltsága mellett.
Túl kicsik vagyunk mi ehhez. Ellenérvünk kifejtésénél egy fontos megállapítást kell tennünk. A múzeumok hiteles intézmények, amiben hatalmas erő rejlik. Témafelvetései (akár a kiállításokon, akár a világhálón) relevánsak, de csak akkor, ha eljut a célközönséghez.
A nagy konszernek is hatalmas energiát fektetnek abba, hogy nap mint nap megerősítsék helyzetüket a fogyasztóknál. A múzeumok társadalmi felelősségvállalásából következik, hogy folyamatosan meg kell erősíteniük helyzetüket saját közösségükben (ez települési és nemzeti szinten is értelmezhető).
A muzeológus véleményvezér a maga tudásával, tapasztalatával (micro influencer) egy érdeklődő közönség, közösség számára. A közösség tagjai a közösségi médiahasználatnak köszönhetően pedig szintén véleményvezérekké válnak megosztásaikkal, kommentjeikkel (nano influencer).
Nincs rá elég pénzünk. Kemény kijelentéssel kezdjük, de a menedzsment felelőssége az anyagi erőforrások biztosítása. Az elosztás nem érzelmi alapon történik, hanem az intézmény lehetőségeinek a jövőképhez igazításával.
Az imázsépítés azonban nemcsak pénzbe kerül. A munkatársak elvégzett munkája jóval nagyobb jelentőséggel bír, mivel azáltal válik az intézmény egyedivé, megkülönböztethetővé.
Nem a mi feladatunk. A múzeummal kapcsolatban élnek tévhitek (unalmas, poros), ugyanakkor találkozunk pozitív véleményekkel (tudástár, biztonság, élmény). Utóbbiak egyre gyakrabban megjelennek a múzeumról folytatott párbeszédekben.
A munkatárs az a személy, aki legjobban ismeri az intézményét, egzisztenciális érdeke fűződik ahhoz, hogy megszólaljon (kiállítást építsen, tanulmányt, ismeretterjesztő írást vagy blogot írjon) és azt ne külsősre bízza.
Nemcsak pénzt takarít meg ezzel az intézménynek (melynek vezetője ezért nem tud elég hálás lenni neki), hanem hiteles, autentikus, a kérdést közvetlenül ismerő, a problémát átélő munkatársként szólal meg, nem pedig rutinból tesz máshol olvasott, máshonnan összeollózott kijelentéseket.
Bármilyen olyan tevékenység, melynek célja a múzeumról (kulturális intézményről) kialakult kép befolyásolása, illetve alakítása, egy hosszú, akár évekig tartó folyamat, ami rengeteg tanulással, gondolkodással, tervezéssel, közben ötletek elvetésével, akár kudarcokkal jár.
A menedzser irodalom néhány művének az elolvasása meggyőzhet minket arról, hogy azok rendkívül hasznos tudást tartalmaznak, ugyanakkor olyan mérnöki eszmei rendszert sugallnak, melyek gyakran ellentmondanak a napi tapasztalatnak.
Rengeteg, egymástól elütő feladatot oldunk meg hétről hétre. Bizonyos kérdések esetén újra átrágjuk magunkat az irodalmon, és nagy eséllyel megint csalódunk.
Mégsem a tudománnyal van baj, nem is annak sokszor általánosító, holisztikus szemléletével, hanem velünk. Gyakran csapdába esünk, az azonnali eredményelvárás csapdájába.
Sikeres kommunikációt folytató intézmények tanulmányozása szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy úgy érezzük elkéstünk. Azonban minden múzeum egyedi, ezért soha nem késő megtalálni a különlegest és arra építve nekiállni a tervezett imázsépítésnek.
A tervezésre feltétlenül szánjunk időt (több hónapot, egy évet), de közben is kellenek látványos elemek. Egy ötletet se vessünk el, mert megvalósíthatatlannak tartjuk vagy szerintünk sokba kerül, vagy éppen azért, mert túl egyszerűnek, sematikusnak, triviálisnak tartjuk.
A tervezés során első feladat a cél meghatározása. Ne aprózzuk el, ne soroljuk fel egy tucat pontban, inkább legyen az egy mondat, ami mögé végül odapakolhatjuk a mutatókat, a tevékenységeket, a határidőket.
A saját ízlésünknek feleljünk meg, mert ahhoz érzelmileg ragaszkodunk, illetve emiatt és a cél elérése miatt tudjuk alakítani.
Legyen bátorságunk nagy célok megfogalmazására, hogy a megfelelő keretet a szó erejével megteremtsük. A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum esetében az első mondat így hangzott: A régió meghatározó intézménye leszünk.
A sárvári képviselőtestület elé terjesztett és általa elfogadott Stratégiai tervben magyarázata a következőképp hangzott:
„Szükséges egy olyan fejlesztés megalapozása és megvalósítása, amelynek eredményeképp a Nádasdy Ferenc Múzeum a régió meghatározó kulturális intézményévé válik, képes lesz az intézményi együttműködésre más múzeumi, kulturális, tudományos és oktatási szervezetekkel, tagintézményekkel, ill. a turizmus, a szabadidő eltöltés számára megfelelő kínálatot nyújt. Működése során képes lesz gyorsan reagálni környezete változásaira, ill. képes olyan helyzetet teremteni, amely számára előnyös.”
A kijelentés már a sárvári múzeum imázsához tartozik, határozottságot sugall, megjelöli a fejlesztési irányokat és egy pozitív jövőbeni állapotot fogalmaz meg, amiért érdemes dolgozni.
A múzeumról kialakított képet számtalan tényező határozza meg. Érdemes felfigyelni a szóhasználatra. Kialakított képről beszélünk, nem kialakultról. Tevékenységünk legyen tudatos (proaktív), nem utólag esetleges sikerekre rámondani, hogy így akartuk. Előfordulhat ugyanis ennek az ellenkezője is, amikor feltesszük a kérdést: Miért hagytuk, hogy így legyen? (reaktív)
Az imázsépítés kommunikáció, mely folyamatos odafigyelést, ellenőrzést, tanulságok levonását (eredmények és kudarcok számbavételét), újratervezést, alakítást jelent.
Fontos tényező a képzés, mely egyrészt tanfolyamok elvégzését jelenti, másrészt a mindennapi tapasztalatszerzést, értve ezalatt a szakirodalom, esettanulmányok, jógyakorlatok (és sikertelen kezdeményezések) megismerését.
Ugyanide tartozik saját tevékenységünk kritikus szemlélése, melyre a munkatársakkal folytatott folyamatos beszélgetések, megbeszélések a legjobb alkalmak.
Természetesen felvethető, vonjunk be külső szakértő céget. A magyar múzeumok költségvetési helyzete általában ezt nem engedi meg, de a munkatársi konzultációk megfelelő, sőt inspiráló fórumok lehetnek (a vezetőnek azonban figyelnie kell, nehogy csoporton belüli rivalizálás alakuljon ki – introvertált / extrovertált személyiségek közti csendes / hangos feszültségek).
Ugyanakkor ne felejtsük el, arra van forrás, amire elkülönítünk.
Abból kiindulva, hogy az imázsépítés kommunikáció, következik egy fontos figyelmeztetés. Az imázsépítés nem pótolja az intézmény alaptevékenységére irányuló feladatok elvégzését.
Csupán egy jól működő, saját helyzetével, feladataival tisztában lévő, azokat tudatosan végző intézmény (amit a munkatársak összesége és tevékenysége alkot) képes hiteles, hosszútávú pozitív képet átadni magáról.
Mindeközben nem feledkezik meg alapvető feladatairól, a gyűjtésről, a megőrzésről, a feldolgozásról, a kiállításról és a közvetítésről. Csak ezek egységes szemlélete és elvégzése lehet a biztos alapja az eredményes imázsépítésnek.
múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.
takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15836 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.