Múzeum? Nem kötelező
2016.03.22
Van aki szívesen benyit hozzánk, van akit inkább hoznak. Mindkét vendégtípus így vagy úgy, de idejét szánja ránk. Utóbbinál érjük el, hogy ne csalódjon, legyen élmény számára is a látogatás. A múzeum ugyanis termék, ahová mi nem kényszeríthetjük be a vendéget, de tárt karokkal várjuk.
El lehet azon vitatkozni, hogy a múzeum termék-e vagy nem, de most ezen átlépve, mondjuk azt, hogy a közönségkapcsolati tevékenység eredménye, beleértve a kiállításokat, a programokat, kiadványokat, egy rendkívül összetett termék, mely nagy munkával termékcsaláddá fejleszthető, sőt végül belőle egy márka is kialakítható. Mindehhez inkább munka kell, mint szerencse.
Amikor arról gondolkodunk, hogy kiállítást építünk, programot szervezünk vagy egy kiadványt készítünk elő, valljuk be őszintén, saját magunkat valósítjuk meg. Egy kiállítás azért néz ki úgy, mert a kurátora megálmodott valamit, leírta, lerajzolta, tehetségéhez mérten, majd ezt egy hosszú folyamaton át a belső építészek, a különféle egyéb szakemberek megvalósították. Ha egy tárgyat az első teremben álmodott meg a kurátor, az csak nagy ritkán kerül át a befejező térbe.
Hasonló a helyzet a múzeumpedagógusnál is. Érdeklődésének, érzékenységének megfelelően kitalál egy alaphelyzetet és annak mentén felépít egy programot. Természetesen közben sok mindenkivel beszél, sőt először talán vele beszélt egy szakember, hogy van egy jó tárgya, melyet érdemes lenne egyszer bemutatni kiállításon kívül is. Amit azonban a múzeumpedagógus kitalált, nagyjából úgy is valósul meg. A zsákbamacska játék helyett nem nagyon lesz célbadobás, a gyurmázás helyett tárlatvezetés.
A múzeum gyűjteményének értő feldolgozója pedig hosszú évek során gyűjti fel az adatokat, keresi és találja meg az összefüggéseket. Végül összeáll egy tanulmány, egy monográfia, egy gyűjteményt vagy kiállítást bemutató katalógus. A végső szöveg nem nagyon fog változni, legfeljebb kisebb pontosításokra vagy stiláris változtatásokra kerül sor.
Mindez kiváló szakemberek munkája, melyből kialakul egy múzeum, melyhez közel kell csalogatni a többi embert. Ezt szolgálja a reklám, az imázsépítés, az ez egész múzeumi tevékenységet átfogó múzeumi marketing.
Mindig arra számítunk, hogy amit kínálunk, az mindenkit érdekel, és természetes, hogy azonnal közönségsikert arat. Sőt azt gondoljuk, hogy a kiállítást kötelező lenne mindenkinek megnéznie, a programon minden családos vegyen részt, a katalógusunkat pedig olvassák el a szakemberek. Még sincs így. Mindez abból következik, hogy a múzeum közönségkapcsolati tevékenysége egy termék vagy szolgáltatás, melyet az intézmény kínál, a fogyasztó pedig eldönti, hogy megveszi vagy nem, részt vesz rajta vagy nem, átböngészi vagy sarokba teszi.
Mikor én is gondolkodom azon, vajon sikeres lesz egy kiállításunk, programunk, beleesem én is ebbe a csapdába. Igen, volt olyan rendezvényünk, melyről azt gondoltam, tömegek lesznek rajta, de még egy nagyobb család sem volt rá kíváncsi. Fel voltam dúlva, mert szerettem az ötletemet és elfelejtettem egy alapszabályt: a múzeumot nem/sem kötelező igénybe venni. Ebből az is következik, hogy fel kell rá hívni a figyelmet, el kell adni és folyamatosan fenn kell tartani a minőséget. A három felszólításról három rövid pontban még érdemes szólni.
Figyelemfelhívás – a jó, sőt kiváló PR
Rövidítések között éljük az életünket, ide tartozik a PR is. Feloldása egyszerű, Public Relations, meghatározása annál nehezebb. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik is a kérdéssel. Számunkra most az a lényeg, hogy a múzeum sem nélkülözheti, hiszen figyelemfelkeltés nélkül bármilyen jó program üres termekben fog megvalósulni. Ha egy programunkra mégis eljönnek, de az bizony gyenge, unalmas, érdektelen, netán inkább kellemetlen, akkor a következő eseményünket szintén üres terek fogadják, nem a látogatók csillogó szemei.
A múzeum PR tevékenysége különféle eszközökkel hívja fel a figyelmet arra, hogy érdemes ellátogatni egy kiállításra, elhozni az alsótagozatos gyerkőcöt huszárbajusz készítésre vagy elolvasni a legújabb összefoglalót a múzeum üvegkiállításáról. Az eszközök rendkívül változatosak, a hirdetéstől az internetes megjelenésen át a sajtótájékoztatón keresztül egy jó konferenciáig, sőt egy izgalmas kiállításig sok mindent felölel. A sokféle lehetőség közül választani nem egyszerű, a nagy vállalatok, sőt múzeumok külön szakembert használnak. Kisebb múzeumok, melyek azonban nagy célokkal rendelkeznek, sok-sok munkatársi megbeszéléssel, odafigyeléssel szintén jó döntéseket tudnak hozni. Csak bátorság kell. Rossz döntés esetén viszont a tanulság levonásához kell a kurázsi.
Eladás – nem ördögtől való
A múzeumosok hirtelen szemérmessé válnak, amikor arról kerül szó, hogy a kiállítást el kell adni, hasonlóképp a többi múzeumi programhoz vagy szolgáltatáshoz. Ma már egy-egy gyűjteményi fényképért pénzt kérünk, de amikor a kutató kéri, hogy másoljunk le neki valamit, szinte automatikusan megtesszük és nem kérünk érte még anyagköltséget sem. Majd a költségvetés elkészítésénél ránézünk az irodai kiadásokra, megdöbbenünk, mennyibe is kerül a fénymásoló üzemeltetése. A múzeum ugyanúgy működik tehát, mint egy vállalkozás, egy üzem vagy egy nagyvállalat.
Az eladástól sem kell tehát félni. Azért készítünk plakátot, szórólapot, adunk interjút, küldünk ki hírlevelet, mert szeretnénk, hogy bejöjjenek hozzánk. Azt szoktuk mondani, hogy már jók vagyunk, ha egy programunk kijön nullszaldóra, azaz nem fizettünk rá. A sárvári múzeum esetében ezt úgy tekintjük, hogy éves viszonylatban legyenek összhangban programjaink kiadásai és bevételei.
A nyári nyitvatartásunk eltér az év több szakától. Délután öt óra helyett este kilencig várjuk vendégeinket. Abból indultunk ki, hogy Sárvárra fürödni jönnek elsősorban a turisták, de ha tudják, hogy van múzeum, sokan úgy döntenek, megnézik. A nyári nagy melegben azonban kinek van kedve a medence mellől ellépni? Viszont a vacsora után még érdemes elindulni, sokan valóban úgy döntenek, meglátogatják a múzeumot a kellemes esti séta keretében. Nem készítettünk előzetes felmérést, egy szezont szántunk a kipróbálásra. A siker mércéjeként azt fogalmaztuk meg, hogy a 17 óra után érkezők által vásárolt jegyek fedezzék a költségeket, elsősorban itt bérköltségről van szó. Az első év már bőven meghaladta ezt a mércét. Ráadásul a múzeum pozitív képet közvetít magáról, hiszen alkalmazkodik a vendégek igényeihez. Ez is egy PR eszköz.
Az eladáshoz azonban pontos termékdefinícióra van szükség. A múzeum nagyságához mérten érdemes meghatározni, hogy mi a termék. Egy-egy kiállítás vagy a kiállítások összessége? Hozzátartozik a kiállításhoz más is, például idegenvezetés vagy animátori program? A kiadványoknak mi a célja, a kiállítások megértése vagy inkább otthoni tájékozódás? Mindent pénzért adunk, vagy valamit mindenki igénybe vehet, például elektronikus képeslapküldés?
Szintén komoly megfontolás kell ahhoz, kinek szólnak a kiállításaink, programjaink. A turistáknak, a helybelieknek, azon belül is kinek? Érdemes-e idegen nyelven is elkészíteni a feliratokat, érdemes-e finnre vagy törökre fordítani? A válaszokra saját példáinkkal és kihívásainkkal még többször visszatérünk.
Folyamatos magas minőség – ez az alap
Talán a legnehezebb a minőség fogalmának a meghatározása. Egy másodpercenként változó környezetben pontokba szedni azokat az elveket, melyek mentén egy intézmény munkája a társadalmi és szakmai elvárások szerint is magas színvonalú lehet, komoly kihívást jelent. Érthetően fogalmazzuk meg mondanivalónkat, vendégeink érezzék jól magukat rendezvényeinken, szakmai partnereink bizalommal forduljanak hozzánk. Három nagy terület, melynek részleteit minden egyes múzeumnak érdemes átgondolnia. Olyan kérdésekre kell választ találni, mint kivel kerül kapcsolatba az intézmény nap mint nap (pl. a munkatársaival), kinek akar elsődlegesen megfelelni (pl. a kiállításba jegyet vásárlóknak), kiben bízik (pl. szakmai szervezetben).
Számtalan kérdés, melyek köre nemcsak bővíthető, hanem ami fontosabb, számtalan kérdés, melyekre feltétlenül válaszolni kell. Ha nem tesszük meg, lehet jó a PR, sőt az eladásban is jók lehetünk, mégsem érünk el sokáig. Úgy járunk, mint az a bizonyos gép, melyet ugyan felépítettek, de első útja során szét is esett. A múzeum ugyanis nem tömegtermék, egyediségében van az ereje.
