Medvegy Antal
Szarvas, 1920. július 30. – Sárvár, 1994. május 18. Pedagógus, iskolaigazgató, író, publicista.
Az evangélikus Medvegy Antal elemi és középiskoláit szülővárosában, Szarvason végezte. Ezt követően a soproni evangélikus teológián folytatta a tanulmányait. 1942-ben szentelték pappá, egy ideig segédlelkészként tevékenykedett. Ezalatt elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-történelem szakát, ahol 1946-ban diplomázott. Kőszegen a Gyurácz Ferenc Evangélikus Gimnáziumban kezdett tanítani, 1947-48-ban az abból levált általános iskola igazgatója lett. 1949-ben a Jurisich Miklós Gimnázium tanára lett, amelynek 1952-53-ban igazgatója is volt. A kőszegi tanítóképzőt 1953-ban Sárvárra helyezték, akkor Medvegy Antal is átköltözött. Nehezen viselte el a határsáv zártságát, ahova bejutni szinte lehetetlen volt – írta róla nekrológjában Szalay Jenő gimnáziumigazgató. Amikor 1955-ben a tanítóképző újra Kőszegre tette át székhelyét, ő már nem ment vissza, itt maradt Sárváron. A helyi, 1956-tól Tinódi Sebestyén nevét viselő gimnázium tanára, majd 1957-től igazgatója lett. Ezt a megbízatást egészen nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig töltötte be.
Irányítása alatt az intézmény jelentősége és hírneve emelkedett, több országos programban, pedagógiai kísérletben vett részt. Útjára indította a Diákírók, diákköltők országos pályázatát, amely 1970 óta Sárváron tartja éves találkozóját. Az 1958-59-es tanévtől kezdve a gimnázium rendszeresen adott ki évkönyvet. 1963-64-ben megépült az iskola északi szárnya, benne új tantermekkel és díszteremmel.
A gyakorlati tevékenysége az iskola keretein is túllépett. Az oktatás a szívügye volt, ezért számos pedagógiai szervezetben munkálkodott. A Magyar Pedagógus Társaság megyei szervezetét működtette, sőt az országos elnökség is tagjai közé választotta. A Pedagógus Szakszervezet Központi Vezetőségében és a TIT-ben is munkálkodott. Ez utóbbinak megyei elnökségi tagja is volt, a környék falvaiban előadásokat tartott.
Tagja volt a községi, majd városi tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak. A Városszépítő Egyesület 1969-es újraalakulása is neki köszönhető, amelynek elnökségi tagjává választották. Szorgalmazta a Sárvári Hírlap megindítását, amely 1989-ben vezetett eredményre.
Pedagógia folyóiratokban, periodikákban rendszeresen, a hatvanas évektől jelentek meg írásai. Különösen a Köznevelés közölte időről-időre tanári tapasztalatait összegző, humorral átitatott munkáit. Önálló kötetei is megjelentek: Gimnázium vidéken (1968), Elszürkülésem története (1972), Jónás (1989).
Sárvár példamutató, kiemelkedő személyisége volt. A soproni temetőben helyezték végső nyugalomra. 2014 áprilisában Medvegy Antalról nevezték el a működése alatt megépült gimnáziumi dísztermet.
Irodalom
Szalai Jenő: In memoriam Medvegy Antal 1920-1994. In. Sárvári Hírlap. 1994. június 3. 4. o.
