Márkus István
Szombathely, 1847. augusztus 14. – Kismarton (Eisenstadt), 1880. augusztus 24. Újságíró, miniszteri titkár, sárvári országgyűlési képviselő.
Anyai nagybátyja Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter, József öccse Budapest főpolgármestere, húga, Emília neves színésznő volt.
A pesti egyetemen jogi diplomát szerzett, 1867-től a miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott, majd nagybátyja mellett, az igazságügyi minisztériumban fogalmazóként nyert állást. Parancsőrtisztként részt vett a boszniai hadjáratban, ahonnan kitüntetéssel és rangemeléssel tért haza. Több újságnak, az Esti Lapnak, majd az 1848-nak tudósított, aztán a Reform, a Pesti Napló, valamint a Nemzeti Hírlap munkatársa lett. Jelentéseket, beszámolókat írt a török-orosz háborúról, majd Törökországba tett utazást, amelynek élményeit Törökországi képek című művében jelentette meg. Vezércikkeket írt a Pester Lloydba, illetve dolgozott a Borsszem Jankó című élclapnak is. Írói álnevei: Kóbor lélek, Kósza lélek, Kapát, Vén Lapát. Francia nyelvről lefordította Édouard Laboulaye Páris Amerikában című művét.
1875-ben a csíkszeredai kerület választotta országgyűlési képviselőjévé, 1878-ban pedig Sárvár küldöttje lett a parlamentben. Eleinte a Deák-pártot, majd az ebből alakult Szabadelvű Pártot támogatta. Tagja és előadója volt az országgyűlés véderő bizottságának, a 60 fős delegáció hadügyi bizottságának, illetve a magyar-horvát regnikoláris bizottságnak. Egyidőben a képviselőház jegyzője is volt.
Aktív életet élt, vívott, lovagolt, de a háború tönkretette egészségét. Szívbaj gyötörte, ezért ment nagybátyjához Kismartonba. Gyógyulást remélt, de betegsége elhatalmasodott rajta, és hamarosan meghalt. (szg)
Irodalom
Pallas Nagy Lexikona XII. kötet. 348.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái http://mek.niif.hu/03600/03630/html/m/m15252.htm
