Kőszegi Iván (János)
Elhunyt 1308. szeptember 7. Zalai, soproni ispán, horvát-szlavón bán, nádor.
A neves Kőszegi család tagja, apja a nagyhatalmú Henrik bán, IV. Béla támogatója, a későbbi „tartomány” kiépítésének kezdeményezője. János 1266-ban tűnik fel a forrásokban, amikor az egy évvel korábbi isaszegi csatában apjával és Miklós nevű bátyjával együtt István ifjabb király fogságába került. Csak a Nyulak szigetén kötött békeszerződést követően szabadult, de családtagjaival együtt István halálos ellensége maradt. Amikor az ifjabb király V. István néven trónra került, a Kőszegiek Csehországba menekültek. Csak a király halála után térhettek haza, és IV. (Kun) László kiskorúságát kihasználva egyre nagyobb birtokokra tettek szert. János birtokai nagyrészt Vas, Zala, Sopron és Győr vármegyékre terjedtek ki.
Karrierje is ekkor indult. 1275-ben Gutkeled nembeli Miklóssal, 1284-85-ben egyedül szlavón bán, 1276-ban és 1290-91-ben tárnokmester. 1281-82-ben, 1287-88-ban, illetve 1302-7-ben nádor és egyben soproni ispán. A gyakori tisztségváltásai hűen tükrözik az akkori idők pártviszonyait.
1288-ban, amikor másodszor volt nádor, Vas megyében megyegyűlést hívott össze, de nem Vasvárra, a megyeközpontba, hanem Sárvárra. Június 21-én okleveleket keltezett, amelynek kiadási helyét kétszer Sárnak, egyszer pedig Sárvárnak nevezte. Ez tehát a település első okleveles említése.
Feleségétől két fia, Gergely és „Farkas” János származott. Gergely utódainak korai halála után „Farkas” János örökölte apja birtokait, tőle vette vissza I. Károly király számára 1327-ben Köcski Sándor Sárvár, Kőszeg és Németújvár várait. (szg)
Irodalom
Kristó Gyula: A Kőszegiek kiskirálysága. In. Vasi Szemle. 1975/2.
Zsoldos Attila: A Henrik-fiak. A Héder nembéli Kőszegiek „családi története”. In. Vasi Szemle. 2010/6.
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Budapest, 2006. 235-236.
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000. 55.
