Komondy Zoltán, dr.
Sárvár, 1892. április 7. – Budapest, 1957. szeptember 17. Gépészmérnök, egyetemi professzor, szakkönyvíró, konstruktőr

Gimnáziumi tanulmányait a kőszegi bencéseknél végezte, itt tett érettségi vizsgát 1910-ben. Ezt követően a budapesti József Műegyetemre iratkozott be, azonban gépészmérnöki oklevelet az időközben kitört első világháború miatti frontszolgálata következtében csak 1920-ban szerezhetett. Ezután a MÁVAG-hoz került, ahol kezdetben munkásként, majd gépkonstruktőrként dolgozott. 1924-ben kinevezték a mozdonyszerkesztési osztály vezetőjének, így része lehetett a híres 424-es gőzmozdony akkor elindult tervezési folyamataiban.
Ekkor már rendszeresen tanított is a Műszaki Egyetemen, 1921-től tanársegédként, 1923-tól másodállású, 1926-tól főállású adjunktusként. 1925-ben otthagyta a MÁVAG-ot is.
1932-ben lett a kalorikus géplaboratórium vezetője, mint intézeti tanár. 1941-ben szerezte meg a műszaki tudományok doktorátusát, majd 1945-ben egyetemi magántanári képesítését.
A következő évben már mint nyilvános rendes egyetemi tanárt kinevezték a Gőzgépek és Hűtőgépek Tanszékének élére. Nagy lelkesedéssel szervezte meg új tanszékét, amely élen járt a hűtőgép-kutatásban. Itt a műszaki hőtan, a tüzelőberendezések, gőzkazánok, a gőzgépek, gőzturbinák és a hűtőgépek mellett oktatták a belsőégésű motorokat és gázturbinákat is.
Komondy Zoltán kiemelkedő közéleti tevékenységet is kifejtett, igazgatója volt az Országos Automobil Kísérleti Állomásnak (1946), a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetnek (1948). 1949-ben az általa felállított Hőtechnikai Kutató Intézet Igazgatójává nevezték ki. 1948-ban hozták létre közreműködésével a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét (MTESZ), amelynek első elnökévé is őt választották meg. 1952 és 1955 között a Budapesti Műszaki Egyetem rektorhelyettese is volt. Mindezek mellett a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának és a Gépészeti Főbizottságának, valamint a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium műszaki tanácsának is tagja volt, és részt vett a Hűtőipar című folyóirat szerkesztőségi munkáiban is.
Több könyvet és cikket publikált, ezek közül kiemelendő munkái a Gőzgépek (1947), a Hűtőgépek (1951), a Gőzgépek és gőzturbinák (1952) című kötetek, illetve a Gépészeti zsebkönyv Hőtan, Belső égésű motorok, valamint a Tüzelőanyagok és az elégés című fejezetei. A Gázgépek 1942-ben és 1945-ben is megjelent, A hőenergia-gazdálkodás alapelveit szintén e két évben adták ki, megemlíthető még a Hűtés és jéggyártás (1943), a Korszerű tüzelések (1947) című munkái, illetve a Műszaki hőtan (1950), a Hűtőgépek (1952, 1954, 1960), és a Gőzgépek, gőz- és gázturbinák. I-II. (1953-56, 1958) című tankönyvei.
Számos konstrukció kötődik a nevéhez, mint a kétütemű szívógáztraktor, az első hazai vasúti motorkocsi vagy a járómű fagázgenerátor is.
A rengeteg munka, a tanszék szervezése, a publikációk, közéleti tevékenység felőrölte a szervezetét és súlyos betegsége korai halálát okozta. (szg)
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk): Életutak. Sárvár, 1993.
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon I. kötet. Bp., 1967.
http://tudosnaptar.kfki.hu/k/o/komondy/komondypant.html