Kincslárma
2017.06.27
A baki általános iskola tanulói beugrottak hozzánk, és néhány órára szellemvadászok, nyomozók és bírók bőrébe bújtak. A cél az észrevétlen tanuláson túl az önfeledt szórakozás. A legjobb heyszín ehhez természetesen a múzeum.
– Ott van!
– Ne-ne-ne nyúlj hozzá, majd én!
– Jó, de vigyázva! Van kesztyűd?
– Aha, tartsd addig a nagyítómat!
– Valaki jegyzetel közben?
– Minek? Megjegyzem.
– Te addig nyisd ki a térképet!
Az alábbi párbeszéd néhány napja, június 9-én zajlott le hatodik osztályos vendégeink körében.
A gyerekek saját bevallása szerint akadt közöttük olyan diák, aki előző nap alig tudott aludni a nagy izgalomtól, de amint elkezdődött a játék, mindenki elfelejtette ügyes-bajos dolgait, nem maradt hely sem a lámpaláznak, sem a fáradtságnak. A foglalkozáshoz felfedezőzsák jár minden diáknak: nagyítóval, iránytűvel, pamutkesztyűvel a biztonságos munkához. Mert minden gyerek tudja, hogy egy valamirevaló nyomozó zsebében ott lapul a nagyító, és hogy sem bűn-, sem műtárgyat nem érintünk csupasz kézzel.
És te mit tennél, ha kétségbeesett levelet kapnál a Nádasdy Múzeum egyik szellemétől, amiben a segítségedet kéri az évtized legnagyobb műkincsrejtélyének megoldásához? Vajon mit tennél, ha kiderülne, hogy csak te és az osztályod segíthet a szövevényes ügy megoldásában? Ha az ügyben érintettek lennének a múzeum freskóinak alakjai, egykori lakói, és még egy igazi bajor-kincs nyomára is rá kell bukkannod? Hátizsákra fel!
A gyerekek két teljes óra alatt szőnyegtől fiókig átvizsgáltak mindent, bűnjelek után indítottak hajtóvadászatot, kihallgatták a múzeumi szemtanúkat, és végig otthonosan mozogtak a termek, folyosók és különböző korok forrásai között. Villámgyorsan felosztották egymás között a megoldandó feladatokat, és mire végeztek, kívülről fújták, melyik műtárgyat hol találják, melyik freskó kit ábrázol, és mit kell tudniuk róla. Nekik, nem másnak – és ez fontos! Mert a szellemek elsuttogott pletykái között akadtak valós, de hamis állítások is. Ki tudja, mi az igazság?
Elrepült az idő, és a bűnösök leleplezése után kölcsönös tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Az ilyesfajta kutatói munka komoly dolog, csak akkor sikerülhet, ha az önálló következtetéseiken túl a saját, logikus gondolkodásunk erejére hagyatkozunk. Végül megszületett az eredmény:
– Még találkozunk! – ígérték.
– Másodszorra másként csinálnám! – kiáltotta valaki.
– Én nem – vallotta be valaki más.
– Nehéz volt? – kérdeztem.
A fejüket rázták, majd újra éltük a legviccesebb pillanatokat. Nevettek.
