Kecskeméty (Kecskeméti, Kecskeméthy) Mihály
Kecskemét, 1646. szeptember 29. – Sopron (?), 1710. Sárvári plébános, veszprémi nagyprépost
Nemesi családban született az akkor a török hódoltsághoz tartozó Kecskemét mezővárosban, apját Pettes Györgynek, anyját Deák Annának hívták. Humán tanulmányokat folytatott Gyöngyösön, majd filozófiát hallgatott Kassán, itt magiszteri fokozatot szerzett. Ezt követően Bécsbe ment, ahol a Pázmáneumban kezdte meg teológiai tanulmányait 1667-ben. Ez év végén a négy egyházi kisebb rendet vette fel, majd 1668 elején nyilvános vitán vett részt. Október 30-ától Széchényi György győri püspök ajánlására a római Collegium Germanicum Hungaricum hallgatója lett. 1671. április 22-én felszentelt papként tért haza.
Hazatérte után Ikervárra került plébánosnak, majd 1673-tól Telekessy István ajánlatára Széchényi püspök a sárvári plébánia élére nevezte ki. Ezzel együtt kapta meg a pápóci perjelséget is.
1681-ben győri kanonoki címet kapott, de a sárvári plébániát még három éven keresztül vezette. Győri kanonokként ő vezette 1683. június 28-án hadba a káptalan zsoldosait a török ellen. Kecskeméthy saját lován teljesített szolgálatot, a káptalan sátrat vett neki. 1687-ig volt a zsoldosok vezetője. 1686-ben kinevezték székesegyházi főesperesnek és a szeminárium igazgatójának. 1690-ben Kollonich Lipót püspök éneklőkanonoki címet adott neki.
1696. június 2-án kinevezték veszprémi nagyprépostnak, egyben püspöki helynöknek. Ebbéli minőségben érte meg a Rákóczi-szabadságharcot. A kurucok dunántúli hadjárata (1704 tavasz) idején vendégül látta Forgách Simon kuruc tábornokot. Ezért bosszúból Siegbert Heister, a császári hadak főparancsnoka támadást indított Veszprém ellen. A vár kapitánya, Babócsay Ferenc elmenekült. A békekövetséget Kecskeméthy és Losonczi János vezette Heisterhez május 29-én, aki először szidalmazta a papot: "Nem vagy méltó arra, hogy elém gyere, s nem vagy méltó papi méltóságodra sem. Börtönben a helyed, s hatalmam van rá, hogy azonnal fejed vegyem!” Majd hozzátette: „Te is a Rákóczi-pártiakkal tartasz, azt állítottad, hogy Rákóczi jogosan háborúskodik a császár őfelsége ellen”. Ezt követően elfogatta és 24 órán keresztül őrizetben tartotta a követeket, másnap azonban enyhébb hangulatban már bántatlanságot ígért a városnak.
1704. május 30-áról 31-re virradó éjjel azonban a császári hadak rátámadtak Veszprémre, felgyújtották a várost és a várat, raboltak, fosztogattak. Feldúlták a székesegyházat és kifosztották a kanonokokat is. A nagyprépost menekülni próbált, mire elfogták, megverték, levetkőztették, a főoltár elé hurcolva tovább ütlegelték. A lábainál fogva az oltár lépcsőihez kötözték, megvesszőzték, szakállánál fogva ráncigálták, sőt a szakállát ki is tépték. Egy katona kardjával ütlegelte, majd kilenc sebből vérezve magára hagyta. A zsoldosok kezéből egy ferences tábori pap mentette ki. Ő vezette ki a templomból, meztelen lábain a parázson keresztül. Lóra ültették, majd a városon keresztül kivitték a péti táborba. Innen Fehérvárra vitték, majd három nap múlva visszahozták Veszprémbe. Napokon keresztül étlen-szomjan, a szabad ég alatt tartották, végül katonai kísérettel Győrbe vitték. Itt a kanonokok vették gondozásba. Az eset nagy felháborodást keltett még a Habsburg-hű magyar urak körében is.
Kecskeméthy 1708-ban a Sümegre összehívott dunántúli kuruc részgyűlésen mint veszprémi prépost és Fejér vármegye meghatalmazott követe vett részt.
A források szerint Sopronban hunyt el. (szg)
Irodalom
Orbán István: Merítés. Sárvár, 2013.
Thaly Kálmán: A dunántúli vármegyék gyűlése Sümegen. In.: Történelmi Tár, 1899.
Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Bp., 2005.
Mészáros Kálmán: Veszprém végzetes napja. 1704. május 31. In.: Kristóf Lilla Alida - Tórh Vilmos (szerk.): Széchényi Pál érsek emlékezete. Győr, 2012.