Kulcsszavak: 1956, díszterem, Egressy Béni, első világháború, fürdőpohár, fegyver, Friedrich Egerman, Géczi János, húsvéti tojás, helytörténet, Horthy Miklós, kávéskészlet, Nádasdy család, oklevél, pecsétnyomó, pisztoly, Sárvár, söröskupa, szablya, szikvizes palack, vetőláda, összes tárgy

Kattintson a kiválasztott kulcszóra!

A húsvéti tojás jelképrendszerének lényegét talán legjobban a Moldvában élő csángók fogalmazták meg. A kutatók itt hallották azt a magyarázatot, miszerint ahogy a kiscsirke magától kikel a tojásból, Krisztus is úgy kelt fel a sziklasírból. A tojásra felvitt piros szín pedig Krisztus vérét szimbolizálja a Kárpát-medence egészében. Már a 18. század közepén a híres tudós, Bod Péter is megfogalmazta a kérdést, vajon honnan származik a húsvéti festett tojás. Megtudjuk tőle, hogy az emberek húsvétkor jóval több tojást esznek, mint általában szólnak. Egy fél mondatában utal arra, hogy nem nagyon törődtek azonban azzal, hogy maguk körül összeszedjék a tojáshéjat, mert akkoriban az mindenfelé hevert. A néprajzi gyűjtések a 20. század közepén azonban feljegyezték, hogy a tojáshéjnak fontos erőt tulajdonítottak szerte az országban. A Jászságban az összegyűjtött tojáshéjat a szántóföld egyik sarkában elásták, így remélve jobb termést. A tiszazugi településeken a tyúkokkal etették meg a héjat, természetesen még több tojást várva tőlük. Visszatérve Bod Péterhez, tőle tudjuk azt is, hogy már az 1700-as években a gyerekek húsvétkor tojásokat gyűjtöttek és azzal játszottak, a tudós szavaival: „mulatják magokat”. A tojás díszítése a korabeli megfigyelő szerint a készítőknek is nagy örömet jelentett. Az elkészült darabokat pedig elajándékozták, elsősorban a gyerekeknek, a szomszédoknak, illetve keresztszülők a keresztgyerekeknek. 

A sárvári múzeumban található mintegy félszáz példányt Nógrádi Géza igazgató vásárolta a helyi piacon, darabját 4 forintért. Ekkoriban egy kilo kenyér 3 forintba került, a Képes Sport újság pedig 2 forintba. A húsvéti tojások ma is fogyasztásra készülnek, ezért feltehető, hogy a múzeumi darabokat sem múzeumba szánták. Megvásárlásukkal így az 1959-ben élő díszítési divatot örökítik meg. Főtt tojásokról van szó, azokat a díszítés előtt nem fújták ki. A tojást megrázva, jól hallatszik az összement és megkövesedett tojásbelső, ahogy nekiütődik a falnak. A színek ma is élénkek, általában világos vagy sötétpirosak.

A karcolt díszítéssel ellátott tojások másképp néznek ki, mint a viaszos eljárással készült díszítmények. Utóbbi esetben a tojásra számtalan módon készíthető írókával viszik fel a mintát, melynek egyik fontos jellemzője a szimmetria. A tojást cikkekre osztják, majd az így létrejött felületeket mintával töltik ki, melyek variációja végtelen, a jól felismerhető virágoktól, különféle figurákon keresztül az egyszerű vonalakig, pontokig. A karcolt díszítésnél, mint a most bemutatott példányokon látszik, nem találkozunk a felület felosztásával, hanem csupán szabadkézi ábrázolással. Különféle virágok, állatok bontakoznak ki az előre megfestett piros felületből, illetve a másik oldalon többsoros feliratokat olvashatunk. A gencsapáti karcolt tojás története a 19. század végén kezdődött. A hagyomány szerint a helyi tanító, Pungor Ferenc és felesége először a bezárt szobában karcolta a tojásokat húsvét előtt. Hamarosan azonban a falubelieket is megtanították a fogásokra. Érdemes megjegyezni, hogy a hagyomány szerint a nők díszítik, hímzik a tojást, csak ritkán találkozunk férfi alkotóval. Gencsapátiban mégis a tanító neve maradt fenn, viszont ma már a hölgyeké a szerep, ők adják tovább a tudást ma is. 

Mivel a tojásokat piacon vásárolták, a feliratok bár személyes jellegűnek tűnnek, általános érvényűek. A vásárló válogatva köztük eldönthette, melyiket veszi meg és ajándékozza tovább. A feliratok nem vallásos jellegűek, hanem a szerelemről szólnak, illetve általános jókívánságokat fogalmaznak meg, de férfi és női viszonylatban értelmezhetők az utóbbiak is.

A tojás felületén a sorokat nem tördelték úgy, mintha a szöveg vers lenne, de azokat olvasva az esetlen rímek végül mégiscsak verssé faragják a szavakat. Egyik példánk általános tanulságot fogalmaz meg:

Légy szerény, mint a virág, szeretni fog a világ.

Egy másik tojáson a Húsvéti Emlék felett egy vallomással találkozunk:

Egy kis emlékkel megleplek, mert igazán szeretlek.

Sem a belső ritmus, sem az esetlen rím nem jelenik meg következő példánkban:

A kis szösszeneteket egy érdekes példával zárjuk. A karcoló mintegy automatikusan rótta egymás után a szavakat az előtte fekvő papírra írtak szerint, majd később rájött arra, hogy tévedett. Értékes tojásokról volt azonban szó, ezért egyszerűen megoldotta a problémát és áthúzással javította a hibát.

Szívembe zártalak, elveszett a (titka) kulcsa. Így hát örökké beleszel csukva.

A szövegek mellett a tojások díszítményei szintén érdekesek. A Gencsapátiból származó tojások jól ismert virágdíszei a sárvári múzeumi példányokon is megtalálhatók, de az állatalakok egyedinek tűnnek. Az egyiken szájukban levelet tartó repülő galambokat láthatunk. A galamb gyakori eleme a díszítőművészetnek, de tojásokon ritkán jelenik meg, inkább a húsvéti faágakon láthatjuk őket viszont. A gencsapáti tojásokon jól láthatóan levelet tart a csőrében, tehát nem vallási jelentése van a madárábrázolásnak. A tojásokon olvasható szövegeket üzenetként értelmezték, így a galamb itt az üzenet közvetítője, postagalamb.

Az 1959. évi kollekción több alkalommal is előfordul a nyúl ábrázolása. Fehér testét a tojás színe adja, szeme, szája piros. A pázsiton különféle virágok alatt legelészik egy vagy két nyúl. A húsvéti nyúl ma már elképzelhetetlen velejárója az ünnepeknek, elsősorban az édességgyártóknak köszönhetően. A történet érdekessége, hogy Magyarországon a csokiboltok kezdték elterjeszteni a húsvéti nyulat. Az első hirdetésekkel az 1890-es évek elején találkozunk, amikor például a budapesti Brammer Henrik nagykeráron, ahogy a hirdetés fogalmaz gyári áron, különféle csokoládéárukat, mint húsvéti tojást, bárányt és nyulat kínált az ünnepekre. Érdemes belegondolni, hogy húsvéti ételeinek közé nem tartozik a nyuszi húsa, csupán csokoládé formájában fogyasztjuk.

A szokás eredete német vidékre vezet minket, amiről már az 1870-es években sokat olvashattak a korabeli újságokban a magyar érdeklődők. A legkedveltebb korabeli magazin, a Vasárnapi Újság évről évre foglalkozott húsvéti szokásokkal. A beszámolókból kiderült, hogy a sváb édesanyák a megfestett tojásokat kosárba rakják, majd kitömött nyulat helyeznek rájuk.

A nyúl és a húsvét összekapcsolására több elgondolás született. A legismertebb közülük, miszerint régebben császármadarat (másoknál gyöngytyúkot) tojásaival együtt adtak ajándékba. Németül a császármadár Haselhuhn, melyből a Hase önállóan nyulat jelent. Így könnyen átment a nyúlra a húsvéti feladat, a tojások őrzése. Ráadásul a nyúl szaporaságáról szintén jól ismert, a tojás pedig a születésnek a jelképe, azaz együtt volt minden, hogy elterjedjen Németországból az Osztrák-Magyar Monarchiában, benne Magyarországon. Hamarosan már nemcsak a csokiboltosok árultak a csokiból készült fülest, hanem Nyugat-Magyarországon a falvakban a 20. század elején gyakran mondogatták a szülők gyermekeiknek, a nyuszi rejtette el a tojásokat a kertben. Ma sincs nagyobb öröm annál, mint a gyerkőcökkel tojást keresni a fűben, majd leülni az asztal mellé és megenni a finom sonkát tormával, tojással, kaláccsal. Végül titokban bekapni egy pici csokinyuszit. De ez már egy másik történet és egy másik tárgycsoport!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Fegyvergyűjteményünk első nagyobb egysége mintegy hat évtizeddel ezelőtt került az intézmény kezelésébe. Az egyes darabok a csaták világa mellett a mindennapokra is rávilágítanak. Most egy ilyen tárggyal ismerkedhetünk meg.

Minden új év lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjük a tavaly abbahagyott fogyókúrát. Hirdetések árasztanak el minket, rengetek módszert ajánlanak nekünk. Megnéztük, mi volt a helyzet ezzel kapcsolatban egy évszázaddal ezelőtt.

Mi volt előbb: a nyuszi vagy a tojás? A válasz egyszerű: a tojás. Ez az ellipszis alakú, egyik végén kerekebb, a másik végén csúcsosabb forma világokat teremtett. A húsvéti ünnepkör nem létezhetne nélküle.

Miközben a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben öntötték a szovjet címert, addig a kisboltok, bazárok néhány forintért Kossuth-címereket árultak. A sárvári múzeum gyűjteményében több mint száz ilyen kitűző található, műanyag, réz, porcelán, sőt csontból készült is. Az 1956 októberi forradalom egyik jelképe lett a Kossuth-címer.